A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 22-23. (1985)

FARBAKY Péter: Mezőcsát és Ároktő településtörténete és népi építészete

MEZÖCSÁT ÉS ÁROKTŐ TELEPÜLÉSTÖRTÉNETE ÉS NÉPI ÉPÍTÉSZETE FARBAKY PÉTER Bevezetés: A Mezőség Borsod megye déli részének a Bükk lába és a Nagy-Alföld közti tájegysége. Keleti részének központja Mezőcsát, hétezer lakosú járási székhely. A Mezőség keleti része többi településének lakosszáma 1—4 ezer között mozog. A Mezőcsáttöl 11 km-re délre fekvő Ároktő reprezentánsa ezeknek a kisebb falvaknak (Ároktőre főleg jelentős népi építészeti emlékei miatt esett a választás). E tanulmány e két település vizsgálatának eredményeit összegzi: a két település történetét, településszerkezetének történeti fejlődését és az építészeti emlékeket tárgyalja. Ez a vidék tulajdonképpen elhanyagolt területe a kutatásoknak, bár néhányan már foglalkoztak vele — elsősorban néprajzi vonatkozásban. A dolgozat egyik célja a településszerkezet és népi építészet egyre pusztuló értékeire irányuló figyelem felkeltése, egy nagyon érdekes építészeti tájegység értékeinek megmentése érdekében. TÁJ- ÉS TELEPÜLÉSTÖRTÉNET Természeti környezet: A természeti környezet lényeges meghatározója a népesség életének, ennek kereteinek — így az építészetnek is. Ez a táj az Alföld Bükk felé eső peremvidéke, melynek életét alapvetően meghatározza a nagy folyó: a Tisza közelsége. A múlt századi szabályozásig a Tisza sok ezer négyzetkilométert öntött el áradásai során, s az Alföld nagy része mocsaras volt. Dél-Borsod - morfológiailag - feltöltött síkság, a negyedidőszakban: a pleisztocénban és holocénban keletkezett. Jellemző talaja a Tisza mentén öntési, a vidék belseje felé mezőségi talaj. Növénytakarója az ősi erdős sztyepp kategóriába tartozik. A múlt század második felében szabályozták a Tiszát, sok gátat építettek - sok holtág is megmaradt. A megye természeti adottságai hatására az ásványi kincsekben gazdag északi vidéken nagy múltú iparvidék alakult ki, délen pedig az állattenyésztés, földművelés a jellemző. A táj és település kölcsönhatásánál Mendöl Tibor (Cholnoky Jenő nyomán) kétfelé választja a fekvésviszonyokat: helyi energiának nevezi a topográfiai fekvés előnyeit.

1 Nézzük meg most az előbbit a két település esetében. A geomorfológiailag meghatározott topográfiai fekvés egyik típusa a terasz felszínen való elhelyezkedés. Itt a település árvíztől védett, korlátlan mennyiségű vízzel rendelkezik, és élvezi a folyó ártere növény- és állatvilágának javait. A helyi energia nélkülözhetetlen kellékeihez tartozik az önellátás fokán 1.Mendöl T., 1963. 440. 441. 247