A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 22-23. (1985)

S.KOÓS Judit: Szkíta-kori bronztükör Kisgyőrből

dott, erősen meghajlott. Díszítése függőlegesen futó három borda, melyekből a bal oldali vékonyabb. A nyél alsó része keskeny, téglalap alakú talapzaton végződik, melyre valószínűleg az állatfigurát forraszthatták. Erre sajnos csak következtetni tudunk, mivel ezen a részen friss törés figyelhető meg. (Feltehetően a dózerolás közben törhetett le a díszítése). A tükör minden bizonnyal hamvasztásos sírból származik, erre utal a teljes eldeformálódás, valamint a nyél és a tükörlap félköríves csatlakozásánál levő nyílás. Ugyanilyen szétnyílás figyelhető meg a nyél és a talapzat találkozásánál is. A tükröt több darabból önthettek, s a különböző részeket még melegen dolgozhatták össze. Egy újabb hőhatásra ezek az összeforrasztott részek szétváltak, így keletkezhettek a már említett nyílások. Borsod megye területéről ismerünk néhány tükröt, illetve tükömyelet, azonban egyik sem tekinthető a kisgyőri tükör pontos párhuzamának. Leszih Andor ismertette először a Hejőszalonta-Temetősor dűlőből előkerült bronz tükörnyelet, melyet azonban az különböztet meg a kisgyőri tői, hogy a nyél végén kosfej, a másik végén levő sima, ívelt tetejű részen nyugvó szarvasalak volt. (Már nincsen meg.)

4 A Leszih által közölt következő nyél a dudujkai, amely gepárdot ábrázol. Azt megállapítani, hogy a koronghoz való csatlakozásánál volt-e állatalak, a tükörnyél letörése miatt nem lehet.

5 A megyénk területéről előkerült legszebb, legépebb példány kétségkívül a Muhi-Kocsmadombon előkerült tükör, amelynek tükörlapját 1 cm-es perem szegélyezi, nyele négy pillérre tagolt, végén párduc- vagy farkasalak, míg a tükörlaphoz való csatlakozásánál nyugvó szarvasalak látható.

6 Újabb vizsgálódások derítettek fényt arra, hogy e tükröt is több darabból önthettek, mivel ugyanúgy repedések láthatók a tükörlap és a nyél félköríves csatlakozása és a nyél-talapzat találkozása között, amint azt a kisgyőri tükör esetében is megfigyelhettük.

7 Párducz Mihály a szkíta tükrökről írt munkájában ismerteti a Magyarország és Erdély területén előkerült darabokat, átvéve, Ül. kiegészítve N. N. Bondar és 7. Reichl csoportosítását.

8 Párducz Mihály a II. típusba a nyeles, díszített tükröket sorolja, ezen belül is a „d" csoportban véljük felfedezni kisgyőri tükrünk párhuzamait. Egyik ilyen darab a Szécsényben előkerült tükör, melynek pereme ferdén -kifelé hajlik 1 cm magasságban. A nyél oszlopfőszerűen kiszélesedő taggal csatlakozik a tükör lapjához. A nyél hátlapját és előlapját 3—3 függőleges borda díszíti, az előlapon a bordákat elválasztó mélyedésben még l-l vékony borda is látható. A nyél végén levő talapzatot 3 vízszintesen futó borda tagolja. A talapzaton, melyet a nyélhez forrasztottak, lépkedő párduc vagy farkas figyelhető meg.

9 Üjinszkaja a romenszkijei kurgánok feltárásakor előkerült leletek között leír egy peremes, hárombordás, talapzaton álló állatalakokkal díszített, szép tükröt.

1 ° A Makkfalván (Ghindari) 1908-ban talált példány hossza: 33,5 cm. A nyél csészeformájú taggal csatlakozik a peremes koronghoz, majd a korongon félkörívesen folytatódik. A nyelet függőlegesen futó 3 borda díszíti, az alatta levő talapzatot pedig egy jobbra A. Leszih A., 1939. 78. 5. Leszih A., 1939.79. 6. Leszih A., 1939. 78. 7. kép. 7. B. Hellebrandt M.: A HOM-ról készülő Corvina-kiadványba írt cikkében foglalkozik részletesebben a muhi tükörrel.. Szíves hozzájárulását ahhoz, hogy a kéziratba betekinthettem, ezúton is köszönöm. 8.PárduczM., 1958.58-64.;/. Reichl, 1936. 1S6.;N. N. Bondar, 1955. 58-80. 9. Párducz M., 1958.58. 10. V. A. üjinszkaja, 1968. 188. 32