A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 22-23. (1985)

VIGA Gyula.: Gyümölcstermesztés és a gyümölccsel való kereskedelem a Bükkalján

5. kép. Asszonyok hátikosárral és gyümölcsszedővel (Noszvaj) tötték száránál fogva, s úgy árulták. A szomolyaiak 15—20 szem cseresznyét 10—15 cm hosszú cseresznyefaágacskára kötöztek fel, s úgy árulták a piacon. Háton kizárólag az asszonyok vitték a gyümölcsöt árulni, esetleg nagyobb gyerekek — fiúk és lányok egyaránt — voltak ebben a segítségükre. Saját fogattal általában a férj és a feleség árult, fogadott fuvarossal közeli piacra a feleség, az Alföldre a gazda ment. Egyszer-egyszer elvitték a gyerekeket is az útra, akik a kocsira vigyáztak, amíg a felnőttek bementek valahová a gyümölccsel. Hosszabb úton általában megszokott éjszakázó helyeik voltak: évről évre ugyanazon helyeken szálltak meg. Gyakran annyira megkedvelték egymást a szállásadókkal, hogy akkor is beállhattak szekerükkel, ha a háziak már aludtak, s útnak indulhattak azok ébredése előtt is. Tartós családi kapcsolatok is születtek így. Pl. egy bogácsi adatom szerint az 1930-as években olyan jó barátság szövődött a bogácsi fuvaros és a szállásadó jászsági család között, hogy azok gyerekei most is feljárnak nyaranta Bogácsra — a falu strandja miatt — nyaralni, s ilyenkor mindig náluk laknak, 1-2 hétig az ő vendégeik. A szállásért és takarmányért pár kiló gyümölccsel fizettek a fuvarosok. Még a pálinkát is gyümölcsért kapták: a korcsmárosok egy szakajtó szilváért adtak egy-egy féldecit. 300