A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 22-23. (1985)

VIGA Gyula.: Gyümölcstermesztés és a gyümölccsel való kereskedelem a Bükkalján

3. kép. Batyuzó asszony (Sály) 4. kép. Abroszba kötött kosárral batyuzó asszony (Kisgyőr) s ponyvával takarták be. A puhább, kényesebb gyümölcs kosarakba került. Egy szekérre 6—10 kosár fért fel. A diót kis vászonzsákokban vagy kosarakban szállították. A Bükkalja gyümölcskereskedelmének, Ül. a gyümölcs tárolásának és szállításának legfontosabb eszköze az egyfülű kézikosár, a kaska melyet nyugat felé haladva, Noszvaj környékén fokozatosan felvált a hátyi, a. hátikosár.

31 A vesszőből vagy háncsból font kosarakat elsősorban nem kézben vitték az asszonyok, hanem batusruhába, batuzóruhába, batulóruhába, hamvasba. (Kisgyőr) kötötték, s háton vitték.

3 2 Piacra menet gyakran még egy kisebb kosarat, negyedrészes kosarat (Sály) is rákötöttek elől, a batyu csomójára. A törékeny gyümölcsöt — málna, ribizli — gyakran vödörbe tették, amiből kettő került a kosárba, s úgy kötötték be a hátaló ruhába. A szilvát az 1930-as évekig vékaszámra mérték. Egy-egy helyen általában 2 vékányi kelt el, ami kb. fél mázsa volt. Ebből kb. 15—18 kg lekvár főtt, ami fedezte egy család évi szükségletét. Később a vékát általában a rudas vagy húzós mérleg váltotta fel, a II. világháború után pedig legtöbben tányéros mérleget használtak. A szekér oldalán volt egy kampó, ahova a húzós mérleget fel lehetett akasztani. Ilyenkor kis vászonzsákba tették a gyümölcsöt, s abban akasztották a mérlegre. Az árulás azonban igen gyakran csak „szemre" ment. Apró szemű gyümölcsöt literes vagy fél literes bögrével is mértek, a korai gyümölcsöt pedig még elsősorban csomóra. A korai cseresznyét 15—20-as csomókba kö3 Í.Palddi-Kovács A., 1973/a. 513-514.: SzendreiJ., 1969.97-104. 32.Paládi-Kovács A., 1973/b. 433-434. 299