A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 22-23. (1985)

VIGA Gyula.: Gyümölcstermesztés és a gyümölccsel való kereskedelem a Bükkalján

hasznos naponta adni belőle egy-egy kanállal, mert megakadályozza a szorulást. Orvosságnak tartják ma is a székrekedéses emberek számára. A lekvárt piacra is vitték: különösen a noszvajiak voltak híresek a lekvárjukról. De a többi faluból is árultak lekvárt a kövesdi, miskolci és diósgyőri piacon. A bükkzsérciek az Alföldre, főleg Tiszanána felé is elvitték árulni a szilvalekvárt. Nagy fazekakban vagy hólyagpapírral bélelt faládikákban szállították. Egy-egy 4-5 literes fazék tartalmát egy helyen vették meg általában. Elterjedt gyümölcskonzerválási mód volt falvainkban az aszalás is. Főleg almát, körtét, szilvát aszaltak, de gyakran aszalóba került a cseresznye, meggy, som, sőt - erdős határú falvakban - a vadkörte, kökény és berkenye is. Ez utóbbiak csak a fonóban szolgáltak, nyálazóként. Különösen a keményebb húsú almát és a szotykos körtét aszalták szívesen. Falvainkban nem voltak aszalókemencék. A gyümölcsöt napon vagy — sütés után — a sütőkemencékben fonnyasztották. Ez utóbbi volt a gyakoribb, annak ellenére, hogy nem kedvelték, mert hirtelen felforrt a gyümölcs, s gyengébb lett az aszalvány minősége. Az aszalt gyümölcs neve általánosan szuszinka, Kisgyőrben susinka. Az aszalványt — általában vászonzsákban - a padláson, szellős helyen tartották. Ételként az aszalt gyümölcsöt nem nagyon fogyasztották. Elsősorban a gyerekek csemegéje volt, karácsonyi böjtben a katolikusok főzték, különösen pedig a fonóban fogyasztották. A szuszinkát is elvitték piacra is: főleg Mezőkövesden volt keletje, de Egerben és Miskolcon is árulták, literre mérve. A sályiak és. a cserépfalusiak a bükki hutatelepüléseken is házaltak az aszalt gyümölccsel. A gyümölcs befőzése újabb szokás falvainkban, ami elsősorban a II. világháború után terjedt el széles körben. Amint mondják: „Nem a cukor hiánya vagy a drágaság miatt nem főztünk be, hanem egyszerűen nem volt divat. "

2 4 Az elmúlt évtizedekben a befőzés általánosan elterjedt, s szinte mindenféle gyümölcsöt eltesznek így télre. A befőttek révén fokozatosan nagyobb teret nyer a gyümölcs a Bükkalja lakosságának táplálkozási struktúrájában is. A megtermett gyümölcs jelentős része került a cefrébe, s pálinkát főztek belőle. A gyengébb minőségű, s a hulló gyümölcs mindjárt ide jutott, de gyakran főztek pálinkát jó minőségű alapanyagból is. Főleg a bódi szilvából főtt pálinkát kedvelték, de főztek almából, körtéből, eperből, meggyből, sőt még somból is. Falvaink nagyobb részében az elmúlt három évtized alatt létesült szeszfőzde, korábban távolabbi falvakban főzették a pálinkát. Vannak hagyományai a házaknál való pálinkafőzésnek is, ez azonban az 1920-as években - főleg a magas adó miatt - mindenütt megszűnt. Egyedül Borsodgeszten él az emléke speciális pálinkafőző objektumoknak (ún. pálinkások, pálinkás házak), amelyek néhány nagygazda portáján álltak.

2 5 Ezekbe beleépítették az üstöt és a csöveket, s bennük főzték az egész falu pálinkáját. A színszerű építményekből a század első két évtizedében még 5-6 állt a faluban, mára azonban .már nyomtalanul eltűntek. A pálinkafőzés az elmúlt évtizedek során mind nagyobb szerepet kapott falvainkban. Ma már alig van jelentősége a gyümölcskereskedelemnek, a termés zöme ily módon kerül hasznosításra. A pálinka — magas ára miatt — fontos értékképző falvaink gazdaságai24. Bényei Józsefné 77 éves adatközlő, Bogács. 25. A pálinkafőzőkhöz vö.: Gönczi F., 1904. 296