A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 22-23. (1985)

FARBAKY Péter: Mezőcsát és Ároktő településtörténete és népi építészete

valamennyi elsődleges életszükségletnek a környezetből való kielégíthetősége, ezek: a víz, élelem, építőanyagok.

2 Ároktő mezőgazdasági jellegű község a Tisza mentén, lakosainak száma (1969) 2157 fő. A falu határának területe 6704 kat. hold. A népsűrűség 59,5 fő/km

2

. A községhez tartozó terület szántóföld és rét. A föld nagy része jó minőségű, de akad rossz, szikes talaj is. Felszíne sík, melyet néhol kis terephullámok szakítanak meg. A talaj a Tisza öntésén löszös iszapos, réti és öntési talaj, máshol szikes. Ilyen a község határában lévő legelő is, melyet ma sem tudnak terjesen kihasználni. A település sokat szenvedett a Tisza árvizeitől, a múlt század végi szabályozás óta a Tisza holtágai határolják északról a községet. Nyugati irányban indul ki a Csörsz árkának nevezett földképződmény, melynek eredetét homály fedi, a népmondák, majd több kutató magyarázta eredetét. Valószínűleg az avarok építhették, védősáncként a népvándorlás viharaival szemben, az árokba több folyó vizét is be lehetett vezetni. Ezen kívül a töltésen kitűnő út húzódott, a sáncnak árvízvédelmi szerepe is talán volt.

3 Az építés ideje a VII—VIII. század lehetett, neve a szláv cert (ördög) szóból származik, mivel a néphagyomány az ördögnek tulajdonította az árok építését. Mezőcsát sík terepen terül el, mintegy 10-12 km-re északra a Tiszától és Ároktőtől. Lakosainak száma 6730 fő, járási székhely. Határában a szántóföldek, legelők, rétek mellett kevesebb a szőlő és erdőterület, és viszonylag ma is számottevő a művelhetetlen mocsár. Bél Mátyás is megemlékezik XVIII. század eleji írásában a Mezőcsát és Igrici között fekvő vizenyős, mocsaras területről.

4 A mocsaras jellegű föld kihatott a gazdálkodásra is. A múlt században II. osztályúnak minősítették a termőterületet a lápos, és szikes talajok miatt. Azóta egyre több mocsaras területet szárítottak ki és alakítottak át rétté, szántóvá, legelővé, mégis ma is megtalálhatjuk nyomait a múlt századi mocsárrendszernek. A falut északról, délről és nyugatról „nádlás" fogta körül. A szántóföldeket, a legelőterületeket és réteket is kis erek hálózzák be, és kevés az a dűlő, amelyben ne lenne vizenyős terület: „lapos" — itteni szóhasználat szerint. Esős időben az egész lapost elöntötte a víz. Igen érdekes földrajzi neveket gyűjtött SzanyiMária

5 és Kühne László

6

. A dűlő alján levő lapost a rajta átfolyó érről, a nádasokat pedig arról nevezték el, hogy kinek a földjén ment át, vagy mit terem. Mindkét település tehát kihasználta a topográfiai adottságok nyújtotta előnyöket. Ároktő története: Környéke már az ősidőktől kezdve lakott volt, ezt tanúsítja Ároktő mellett, délre, a Tiszától mintegy 20 m-re feltárt temető. Az 1930-ban és 1966-ban lefolyt ásatások középbronzkori telepet (tapasztott aljú, cölöplyukakkal körülvett házmaradványokat és tűzhelyeket), valamint koravaskori (Halstatt-kori) hamvasztásos sírokat tártak fel.

7 A legtöbb talált anyag azonban a honfoglaláskori sírok, ezeket Megay Géza a X. század második felétől a XI. század első feléig keltezi, a temető az ún. köznépi csoportba tartozott.

8 2.Mendöl.T., 1963.454.455. 3. Thaly T., 1959. 34. 36. 4. Bél M., (Mannscript). 5. SzanyiM., 1971. 6. Kühne L., 1962. 139-142. 1.Megay G., 1956. 15-21. 8.K. VéghK., 1970. 83., 89. 248