A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 22-23. (1985)

EVA VERONIKA Huseby: Szociálantropológiáról – Cserépfalu kutatása kapcsán (Az identitás ismérvei a gazdasági élet struktúrájában)

Az itt említett mészégetés és famegmunkálás „kívülről" jött változások, változtatások következtében (pl. államosítás, tsz-esítés; a kisiparosok magas adóztatása; gépesítés; nyersanyag-beszerzés időnkénti megnehezítése miatt) olyan átalakuláson ment át, hogy a ma folytatott tevékenységekben szinte felfedezhetetlenek a hajdan tipikus „cserépiesség" jegyei. V. Amikor most a bemutatott példákból a cserépfalui identitásra vonatkozó jellemző jegyeket akarjuk megállapítani, mindenekelőtt azt kell hangsúlyoznunk, hogy a gazdasági élet területéről csak néhány - bár fontos szerepet képviselő - ágazatot vetettünk vizsgálat alá. Az anyagi javak biztosításában, előteremtésében jelentős volt az idénymunka-vállalás, napjainkban az állami alkalmazással összefüggő bérmunka, amelyhez az ingázás kapcsolódik. A gyűjtögetés pedig - noha csoport, vagy rétegtevékenységnek tűnhet - szervesen kapcsolódó lényeges, mondhatjuk, alkotó része az összgazdasági tevékenységnek. Mindezeknek - elsősorban a közösségben, csoportban végzett munkáknak - bár cél szerint az anyagi javak megszerzésére irányulnak - az identitás szerepe igen lényeges. A munkacsoportok tagjaiban egy sajátos magatartásforma, egy én- és közösségtudat is kialakult, ami összeköti a cserépfaluiakat, és egyúttal elválasztja a környező, voltaképpen „idegen" egyedektől és közösségektől. Az identitástudat a munkamorál értékelésén különösen kifejezésre jut. Ez a munkaerkölcs azonban nem az általános érvényű definíciókhoz kapcsolható, hanem a cserépfalui mérce szerinti kategóriát fejezi ki. Ehhez viszonyítottan vannak jó, jobban, kiválóan dolgozó, vagy lusta, hanyag emberek. így tehát a munkát, a gazdasági tevékenységet értékelő megítélés az identitás egyik jellemző jegyévé lép elő. A közös munka, a kiegészítő foglalkozás a csoporttagokat összekapcsolja, fokozza az identitás érzését nem csak a csoportkollektívával, hanem a falu egész közösségével. De az individuális kezdeményezés, az egyéni tevékenység is az identitással összefüggő rendszerhez kapcsolódik. Az eljáró munkások identitás-tudata pedig nem elsősorban a munkához való viszonyulásban fejeződik ki, hanem a szülőföldhöz, a faluhoz, a tájhoz való ragaszkodásban és ez a hétvégi hazatérések legfontosabb motivációja, és ami egyúttal érzelmi akadályozója is az elköltözésnek, az új munkahelyen való letelepedésnek. A negatív példákként említett foglalkozások a korábbi időperiódusban nagyobb jelentőségük révén úgyszintén hozzájárultak a cserépiességhtz, a faluhoz és egymáshoz való kötődéshez, különösen pl. a mészégetés, amiben az egymásra utaló és függőségi viszony (termelési és értékesítés kapcsolat) nem kis mértékben megnyilvánult. A famunkának pedig még jelenünkben is van némi identitás szerepe, ami a korábbi magas szintű, a közösség igényét és ízlését is kielégítő művészi fafaragás hagyományainak emlékeiben mutatkozik meg. összességében megállapítható, hogy a különböző foglalkozási ág, gazdasági tevékenység sok szálon, a legkülönbözőbb irányból hatott az identitásra, ami többnyire tudatosan, olykor azonban latensen, a munkához való morális viszonyulásban jutott kifejezésre. 244