A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 22-23. (1985)

LOSONCI Miklós: Ruttkay György aktivista festő életműve

ket kizárólag a maguk szabta törvények irányítják és ezért, csakis ezért lehetséges, hogy minden kötöttségük ellenére is össze tartozók". Ugyanezen év szeptember 15-én barátilag sürgeti Sabol válaszát. Egy biztos, - a terv terv maradt, — a könyv megírása most már az utódok feladata. Elérkezett az 1974-es búcsúesztendő. Mértéktartó hangnemben írja panaszát Romváry Ferencnek Pécsre: „Sajnálom, hogy a szombathelyi kiállításon nem vehetek részt néhány grafikámmal, de - úgy látszik - a sors nem akarja, hogy magyar földön is megismerjék művészetemet". Vádaskodás nélkül ír a „sorozatos mellőzések"-ről, — s ez a csönd még inkább érzékletessé teszi, hogy e gondatlan tapintatlanság egyáltalán nem természetes. Ugyanezen év március végén rövid levelet ír a Kritika főszerkesztőjének. Vallomásnak, ars poeticának is beillik e rövid, de annál tömörebb epitáfium: „A Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményének elhelyezése körüli vita során egyes hozzászólók már érintették is a modern magyar gyűjtemény, illetve a (magyar avantgárdé) kérdését.-Célszerűnek tartom, hogy művészettörténészeink ezzel a nagyon időszerű és fontos kérdéssel, tudományos alapossággal foglalkozzanak és a közönség elé kerülő gyűjtemény anyaga a kiérlelt szempontok alapján úgy lenne összeválogatva, hogy a szemlélők a lehetőséghez képest minél hitelesebb képet kapjanak erről a valóban európai szintű magyar törekvésről". Még egy eszméért küzdött hónapokkal halála előtt, hogy „A bérházak életéből" készült 40 lapos rajzsorozata megjelenjen. A Corvina és a Képzőművészeti Kiadó is szelíden, de elhárította ezt a jelentkezést. Ekkor még senki nem tudta, hogy ez az utolsó, — talán még Ruttkay György sem.

33 Csöndes afférja volt az MTA Művészettörténeti Kutatócsoportjával az 1922. évi berlini orosz-szovjet képzőművészeti kiállítás katalógusának feldolgozásával és kiadásával kapcsolatban. Ez a terve sem sikerült,— sok-sok ideája közül erről is le kellett mondania.

34 A keserűség és önzetlenség, a nosztalgia és a nagyvonalúság egyszerre érezhető azon adománylevélben, melynek tanúsága szerint Ruttkay György és felesége Nyiri Lili 1967. április 4-én a miskolci Herman Ottó Gimnáziumnak ajándékozta az általuk készített 22 db papírmaché szemléltető eszközt: „Büszke örömmel tölt el a tudat, hogy mi, akiket a szocialista kultúrpolitika következetesen mellőzött, odaadó művészi és tudományos munkánk eredményeképpen — ha a nagyméretűvé tervezett elgondolásunk töredékében is — de valamennyire hozzájárulhatunk az ifjúság látókörének növeléséhez, mégpedig olyan minőségű szemléltető anyaggal, amely célszerűsége és használhatósága szempontjából országos viszonylatban jelenleg még az egyetlen".

35 Egy biztos, - csak valamivel több figyelem, csak kicsit több tapintat és gondoskodás szárnyakat adhatott volna Ruttkay Györgynek, aki magányosan is létrehozta művét, de a megérdemelt társadalmi kíséret nélkül nem olyan jó közérzetben. Példája is int minket arra, hogy művelődéspolitikánk első és végérvényes feladata minden értéket azonnal számbavenni, érdeme szerint gondozni. Ruttkay György és Nyiri Lili közös szobrászműhelye. Vonzódott a szobrászathoz is. Több okból. Egyrészt már a 20-as évek elején is végzett ilyen jellegű stúdiumokat és 33. Levélváltás Korner Évával és Pásztói Margittal (Nyiry Lili tulajdona). 34. Levélváltás Aradi Nórával és Szabó Júliával (Nyiry Lili tulajdona). 35. Az alapítványlevél Nyiry Lili tulajdonában van. 227