A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 22-23. (1985)

LOSONCI Miklós: Ruttkay György aktivista festő életműve

nagyon is igényes tervek szerint épülnek. Nem kívülről befele, hanem fordítva. Az épületek égtáji beállítása, bejárataik, ablakaik mérete és fekvése, szóval mindaz, ami az építőművészetben szerkesztési tehát tudományos és mint ilyen építőművészeti sajátosság, érvényesül a miskolci, egyre csak épülő Nehézipari Egyetemen." Kétségtelen, hogy Miskolc hajdani belvárosának voltak halmazjellegéből adódó hátrányai, de az elmúlt évtizedek korrigálták ezt a széptani nehezéket. Az azonban kevéssé ismert, pedig tény, hogy Miskolc környezete kiemelkedő, nemcsak természeti, hanem humanizált részei is. Lillafüred, Diósgyőr környéke és az egykori Görömböly-Tapolca. Miskolc esztétikai rangját elővárosai fokozzák. Ezt így érinti Ruttkay: „Miskolc-Tapolca a város — különben is annyi színű palettáján külön változat, amely nemcsak szaporítja az arculatok élmény- és emlékkép-gazdagító számát, hanem áthangolja azt a szemléleti módot is, amely valamely város értékelésénél kizárólag külső és egyoldalú szempontok alapján ítélnek." Kéziratban maradt fenn két levele, mely művészi hitvallását tartalmazza. A festő kozmikus fontosságát állapítja meg, s azt, hogy „A művészet szorosan az emberi létezésben" gyökerezik, mindenki önmaga művésze. Eszmefuttatásában helyesen jegyzi meg, hogy „A mű örök egység" és „minden műalkotás olyan emberi munka eredménye, mely az anyagvilág valóságaiból alakul, formálódik új valósággá: ember alkotta valósággá."

2 7 Illyés Gyula Ferenczy Bénit „Mindenség-szelídítő" mesternek nevezi, Ruttkay György ehhez a költői megállapításhoz hasonlóan szintén a létezés szolgálatának nevezi az alkotást, a létezés bővítményének. Megszakításokkal bár, de naplót is írt Ruttkay György. Egyik naplófüzetéből megtudjuk, hogy 1945. márciusától májusig Vasváron tartózkodott. Arról ír, hogy április 20-tól kezdett festeni, — témája egy orvosi várószoba. írása akkor szakad meg, amikor viszontagságos utazás után 1945 nyarán visszaérkezik Szikszóra. A naplóírást Szegeden folytatja 1954. októberében. Egy kérdésre azt válaszolja, hogy képzőművészetünk Európában a második, líránk az első helyet foglalja el. Beszámol pesti utazásáról, — Rembrandt, Dürer képeit elemzi, s elragadtatással számol be Paál László emlékkiállításáról, őt a tájfestés Rembrandtjának nevezi, aki Barbizonban érezte meg a „nagy magyar erdők sejtelmes varázsát".

28 Ezen piros naplófüzetében közli közel százoldalas vázlatát a „Levelek a művészetről" c. könyvhöz. A tizenhat levél a művészet fogalmát, az emberiség életében játszott szerepét tartalmazza, kitér a képzőművészi ábrázolás eszközeire, a rajz és a szín problémáira, elemzi a tájfestés és a kompozíció fontosságát, foglalkozik a művészoktatás kérdésével.

2 9 Mivel Ruttkay jogász is volt s jogelmélettel foglalkozott, az 1950-es évek elején magas színvonalú egyetemi jegyzetet adott ki ebből a tárgykörből Szegeden. Később, 1964-ben a „Magyar Jog"-ban hozzászólt a vállalati jogtanácsosokról szóló vitában. Kulturáltan, hozzáértéssel. Mindez finomítása és átalakítása „Szociális Igazgatás" c. könyvének, melyet még Kassán adott ki 1941-ben.

30 27. A levél Nyiry Lili tulajdona. 28. Ruttkay György naplója (Nyiry Lili tulajdona). 29. Ruttkay György naplója. 30. Szociális Igazgatás, Kassa 1941. (Egy példány Nyiry Lili tulajdona). 15 A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 225