A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 22-23. (1985)

LOSONCI Miklós: Ruttkay György aktivista festő életműve

3. kép. Nagymama (tus és ceruza) 1914 nyösebbnek látszik a biztosabb jövedelmet nyújtó művészettörténészi pálya, a művészet mégis több, szebb hivatás ennél! „Ruttkay György azért tudta megfogadni Hekler tanácsát, mert valós festői képességek és ambíciók szorongtak, nyüzsögtek benne. Petrovics Elek azonban értetlennek bizonyult vele szemben, - Berlinből hozott akvarelleit kicsinyellte. Ez volt az első nehéz jel arra vonatkozóan, hogy kora nem ismeri fel Ruttkay György valós értékeit, nem segíti helyes irányához, így magára maradt küzdelmeiben. Mégsem csüggedt. 1923-ban nyílt kassai kiállítását a prágai sajtó is méltatta, - a „Kassai Napló" érdekes, árnyalt és pontos ítéletet mondott törekvéseiről. Idézem: „Különösen kubisztikus akvarelljei reprezentálják, melyek igen erős absztraháló képességéről tesznek tanúságot. .. A kubista képek általában hidegek szoktak lenni - technikájuk mathematikusságánál fogva - s ezt a hidegséget csak a legnagyobbak tudták elkerülni. Ruttkay György is. Vonalvezetése valami meleget visz kubista képeibe, melyek nagyobbára teljesen hideg színekkel van színezve". Ezt a karakterét később is megőrzi a felületkezelés légiességében, mely kubisztikus formáit költői érzékenységűvé alakítja a megszakításokkal egyetemben. Ez a stílusjegy tulajdona lett, birtoka maradt úgy, hogy állandóan új elemekkel gyarapította sajátos vonalvezetését, mely egyszerre bővült és őrizte karakterét. 212