A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 22-23. (1985)

VARGÁNÉ ZALÁN Irén: Miskolc zenei élete a két világháború között (III. Befejező közlemény)

„Ebben az időben, amikor, ha fizikailag nem is, szellemileg pihenőben volt a dalárdánk ­érkezett ránk, de talán egész Mezőkövesdre egy kedves nap aug. 9. Karnagy urunkat ünnepelték Miskolcon, mint a Lévay „Zeneegyesület" legöregebb tagját, úgy mint kiváló zeneszerzőt 40 éves jubileuma alkalmából. Ezen ünnepélyre mi dalosok, akik legközelebb állunk Gaál Istvánhoz — lelkes Örömmel kapcsolódtunk be testületileg. Az ünnepély a Miskolci Hét keretében történt, melynek utolsó napja kifejezetten Matyó nap volt. Matyó lányok, legények és menyecskék színes csoportja is bejött, hogy ez alkalommal be­mutassuk a szép, eredeti matyó népviseletet és szokásokat. De főleg azért, hogy a matyó nép által rajongásig szeretett kedves Öreg kántorának ünneplésében is részt vegyen. Mi dalosok gyolcsingben és gatyában ültünk vonatra. Leírják, hogy részt vettek a lóver­senyen. „A lóverseny egyes futamai között kis matyó csoportunk színesen a tribün előtt elvonulva matyótáncokat mutatott be a „kutyaduda" zenéje mellett. A lóverseny maga is rendkívül lebilincselte dalosaink figyelmét — lótartó gazdák lévén. Igen szeretik a jó lovat. ... A versenyről szép rendben vonultunk a Színházba próbára. Elég hosszú séta volt, a súlyos lábfájás miatt betegállományban lévő Kiss János dalostestvérünk nem is jöhetett mindig velünk. A próba után a szállásunkra mentünk vacsorázni, ezután mentünk a Szín­házba és elkezdődött az ünnepély. A polgármester-helyettes köszöntötte a nagy színházat betöltő közönséget, örömének adott kifejezést, hogy ez a nap egybeesik Gaál István 40 éves zeneszerzői jubileumával. Üdvözli az ünnepelt zeneszerzőt, egyben bemutatja őt a közönségnek. Vázolta, hogy ilyen kiváló kultúrmunkás, mint Gaál István igen ritka. ... Az ünnepi beszéd alkalmával 2 dalos nesztelenül eltűnt a színfalak mögött karjukon gyönyörű trófeákat tartottak. Az ünnepelt Gaál Istvánnak átnyújtandó ezen ajándék­jelvény egy szép ezüst koszorú, ezüst serleg és egy szép mívű karnagyi pálca volt. Ezzel jelképezve, hogy az öreg zeneszerző, aki egyben karnagy is még soká vezényelje a Matyó dalárdát. A kitüntetéseket az ünnepelt könnyekig meghatottan vette át. A napról szóló történet kedvesen, színesen írja le az egész estét: „a közönség a műsor végeztével lelkes ovációval ünnepelt bennünket - ezzel befejeződött a Gaál ünnep a színházban." 6 s Végigkísértük a miskolci zenei életet. Tanúi lehettünk küzdelmének és sikereinek. Nyomon követhettük az erőfeszítéseket amelyeket a zene és ének fejlődéséért sok-sok miskolci polgár kifejtett. Az, hogy a városban ilyen zeneélet fejlődhetett ki a zene­iskolának és tanárainak is köszönhető, akik külföldi sikerek mellett is megmaradtak mis­kolci polgároknak. De ehhez az állandóan jelen lévő zenei élethez mindezeken kívül még sok tényező segítése is szükséges volt. Talán sikerült bemutatni, hogy ez a város igaz kereskedő és iparváros volt — de otthont kapott benne a muzsika is. 65. A Mezőkövesd r. k. énekkar története. Emlékirat 1936. Dr. Saád Andorné tulajdona. 173

Next

/
Oldalképek
Tartalom