A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 22-23. (1985)
VARGÁNÉ ZALÁN Irén: Miskolc zenei élete a két világháború között (III. Befejező közlemény)
„Ebben az időben, amikor, ha fizikailag nem is, szellemileg pihenőben volt a dalárdánk érkezett ránk, de talán egész Mezőkövesdre egy kedves nap aug. 9. Karnagy urunkat ünnepelték Miskolcon, mint a Lévay „Zeneegyesület" legöregebb tagját, úgy mint kiváló zeneszerzőt 40 éves jubileuma alkalmából. Ezen ünnepélyre mi dalosok, akik legközelebb állunk Gaál Istvánhoz — lelkes Örömmel kapcsolódtunk be testületileg. Az ünnepély a Miskolci Hét keretében történt, melynek utolsó napja kifejezetten Matyó nap volt. Matyó lányok, legények és menyecskék színes csoportja is bejött, hogy ez alkalommal bemutassuk a szép, eredeti matyó népviseletet és szokásokat. De főleg azért, hogy a matyó nép által rajongásig szeretett kedves Öreg kántorának ünneplésében is részt vegyen. Mi dalosok gyolcsingben és gatyában ültünk vonatra. Leírják, hogy részt vettek a lóversenyen. „A lóverseny egyes futamai között kis matyó csoportunk színesen a tribün előtt elvonulva matyótáncokat mutatott be a „kutyaduda" zenéje mellett. A lóverseny maga is rendkívül lebilincselte dalosaink figyelmét — lótartó gazdák lévén. Igen szeretik a jó lovat. ... A versenyről szép rendben vonultunk a Színházba próbára. Elég hosszú séta volt, a súlyos lábfájás miatt betegállományban lévő Kiss János dalostestvérünk nem is jöhetett mindig velünk. A próba után a szállásunkra mentünk vacsorázni, ezután mentünk a Színházba és elkezdődött az ünnepély. A polgármester-helyettes köszöntötte a nagy színházat betöltő közönséget, örömének adott kifejezést, hogy ez a nap egybeesik Gaál István 40 éves zeneszerzői jubileumával. Üdvözli az ünnepelt zeneszerzőt, egyben bemutatja őt a közönségnek. Vázolta, hogy ilyen kiváló kultúrmunkás, mint Gaál István igen ritka. ... Az ünnepi beszéd alkalmával 2 dalos nesztelenül eltűnt a színfalak mögött karjukon gyönyörű trófeákat tartottak. Az ünnepelt Gaál Istvánnak átnyújtandó ezen ajándékjelvény egy szép ezüst koszorú, ezüst serleg és egy szép mívű karnagyi pálca volt. Ezzel jelképezve, hogy az öreg zeneszerző, aki egyben karnagy is még soká vezényelje a Matyó dalárdát. A kitüntetéseket az ünnepelt könnyekig meghatottan vette át. A napról szóló történet kedvesen, színesen írja le az egész estét: „a közönség a műsor végeztével lelkes ovációval ünnepelt bennünket - ezzel befejeződött a Gaál ünnep a színházban." 6 s Végigkísértük a miskolci zenei életet. Tanúi lehettünk küzdelmének és sikereinek. Nyomon követhettük az erőfeszítéseket amelyeket a zene és ének fejlődéséért sok-sok miskolci polgár kifejtett. Az, hogy a városban ilyen zeneélet fejlődhetett ki a zeneiskolának és tanárainak is köszönhető, akik külföldi sikerek mellett is megmaradtak miskolci polgároknak. De ehhez az állandóan jelen lévő zenei élethez mindezeken kívül még sok tényező segítése is szükséges volt. Talán sikerült bemutatni, hogy ez a város igaz kereskedő és iparváros volt — de otthont kapott benne a muzsika is. 65. A Mezőkövesd r. k. énekkar története. Emlékirat 1936. Dr. Saád Andorné tulajdona. 173