A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 22-23. (1985)

VARGÁNÉ ZALÁN Irén: Miskolc zenei élete a két világháború között (III. Befejező közlemény)

Ezek a példák egyáltalán nem egyedülállóak. A miskolci templomokban és gyülekezetekben gyakran igen- magas színvonalú zene szólt. A református vallású polgárok is hallhattak igényes zenét Bach orgonaműveket, Corelli, Locatelli szonátákat és szép kórusokat. A zeneiskola művésztanárainak erejéből, - mindenre telt. S ha hozzávesszük az akadémiai osztályokat végzett jeles növendékeket. - Éppen az lenne furcsa és nem rendjén való, ha nem ez a színvonal jellemezte volna a várost.

51 Nézzünk meg egy evangélikus templombeli hangversenyműsort Beethoven: Ima, Schubert: A Mindenható énekli Hermanné, Hnilicska Mária, Bach: Prelúdium. Orgonán: Hollósy Kornél. Brahms: Kettős verseny: Hegedű: Rákos, cselló: Pazar István. MÁV Tisztviselők Dalköre vezényel: Beregszászy Károly. Orgonán kísér Pazar István.

52 Az izraelita templom szertartásait az előírások kötötték, de a Deborah Leányegylet irodalmi délutánjain az Erzsébet iskolában Ady versek hangzottak el, Ady Dalok és igényes zeneművek.

5 3 Miután a templomi zene kereteiből és alkalmaiból adtunk egy kis ízelítőt —, ami a templomba járók nagy tömege miatt az általános zenei kultúra számára nem elhanyagolható szempont —, lássuk, más profán alkalmakkor, bármikor milyen zenét kaphatott. A Miskolci Általános Munkásdalárdával már megismerkedtünk, talán arra is emlékszik még az olvasó, hogy közreműködtek az Aida előadásánál és éppencsak a „bajuszuk nem volt korszerű". Idézzük most egy „Dalestjüket". Közreműködött: Kondráth Ilona a Miskolci Nemzeti Színház ünnepelt tagja és Rákos Arnold hegedűművész -, aki Paganini hegedűversenyét adta elő. íme: „éhe a szépnek, éhe ajónak hajt titeket" - gyakorlatban. Idéztük már ennek a Munkás Dalos egyesületnek a rendőrség által való üldöztetését sőt betiltását. Éppen a Maróti Gyula gyűjtésében a Népművelési Intézet Archívumában őrzött röplap tanúsítja mennyi megaláztatásnak és megfigyelésnek voltak kitéve a szakszervezetek és munkás egyesületek. A kulturális összejövetelek jó keretet jelentettek az összejövetelekre, a célzásokból, félszavakból, versekből zenéből kellett megérteni a veszélyt, a szolidaritás szükségességét, az összetartozás fontosságának tudatát. 1925-ben a szakszervezeti bizalmiak irodalmi délutánt tartottak a Koronán. A műsor sok szempontból érdemel különleges figyelmet. Szerepelt benne Gergely Sándor a magyar kommunista prózairodalom első jelentős képviselőinek egyike, későbbi Kossuth díjas -, aki ez idő tájt éppen Miskolcon újságíróskodott. Nevére a Béke c. regénye, amely 1924-ben Miskolcon keletkezett - hívta fel a figyelmet. De ugyanebben a műsorban szerepelt Venetiáner Vándor Sándor a munkáskórus-mozgalom későbbi nagy alakja is, aki, mint ismert, miskolci születésű. Ez a szereplése azért is érdekes, mert fényt derít arra, hogy olaszországi útja legfeljebb ez év vége felé kezdődhetett meg, mert e szakszervezeti szereplés után májusban ismét találkozunk a nevével, — vezényelte az akkor még fennálló Filharmóniai Társaságot - mint ezt már említettük. Ezen a szakszervezeti bizalmi irodalmi délutánon tehát mit hallhattak az egybegyűltek? Farkas Lajos bevezető előadását melyben azt ajánlotta, hogy a munkásoknak operettek helyett „becsületes művészetet" és irodalmat adjanak. Kodály: Székely keserves c. művét előadta Venetiáner Sándor. Ez időben oly gyakran felhangzó és mindenki által 51. A Miskolci Kálvin Szövetség Záró ünnepélye 1927. május 8. 52. Magyar Jövő 1920. okt. 8. 53. Reggeli Hírlap (továbbiakban R. H.) 1923. szept. 23. 168