A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 22-23. (1985)

VARGÁNÉ ZALÁN Irén: Miskolc zenei élete a két világháború között (III. Befejező közlemény)

Miskolcon sokan énekeltek, szinte minden foglalkozási ág és minden felekezet rendelkezett saját énekkarral. Néhány énekkar a magyar kórusmozgalom egyetemes története szempontjából sem mellékes, mert az ország legrégibb énekkarai közé tartozott. Dyen legelsősorban a Miskolci Daláregylet. Alakultak kórusok a múlt század 80-as éveiben, megelőzve ezzel a Vasgyárban alakult szintén múlt századbeli énekkarokat. A munkásmozgalom szempontjából jelentős Miskolci Általános Munkás dalárda is 15 évvel megelőzte a szintén munkás, országos hírre szert tett Diósgyőr-Vasgyári Vasas Dalárdát. Nem mindegyik énnekkar játszott meghatározó szerepet a város zenekultúrájában. Múltjánál fogva nagy jelentőségű volt a 20-as évek végéig a Daláregylet, a 30-as években a Miskolci Cecília énekkar játszott kimagasló szerepet Haydn: Teremtés c. oratóriumának többszöri előadásával. Más énekkarok saját közösségük zenei művelődése szempontjából, s ezzel egyúttal a város általános kultúrája szempontjából játszottak szerepet. A Miskolci Általános Munkásdalárda politikai szerepe sokkal jelentősebb, mint művészi szerepe, tevékenysége a miskolci munkásmozgalom szempontjából különösen figyelemre méltó. — összevetve a kóruséletet a hangszeres zenével, amelyet már megismertünk, szembetűnő, hogy a kórusok közötti kapcsolat mennyivel erősebb, természetesebb és magától értetődőbb volt, mint például a zenekari életben. Oldottabb volt a kapcsolat a kamarazenében - társadalmi szempontból is, de legdemokratikusabb vonásokra mégis az énekkari életben bukkanunk. A város kórusélete szempontjából meg kell említenünk külön hangsúllyal a kórusvezetők nevét, akik ehhez a virágzáshoz hozzájárultak, de megbecsüléssel kell gondolnunk az éneklő dalosok százaira, akik e hagyományt ápolták és tovább fejlesztették. A miskolci kórusélet nagy alakjai voltak: Beregszászy Károly, a Miskolci Daláregylet „örökös" karnagya, aki e kórus mellett vezette a MÁV Tisztviselő Dalkört, a MÁV Műhelyi Dalárdát, a Miskolci Iparos Dalárdát a 30-as évek derekán bekövetkezett haláláig. Miskolc olyannyira megbecsülte, hogy temetési szertartása a mai Zenepalota előtti, — akkori Luther téren folyt le. Nagy szerepet játszott az énekkari életbén már az eddig is sokat említett Nagy Ferenc, aki 1925-ig vezette a Miskolci Általános Munkásdalárdát, (ezt követően megalapította a Vasgyári Vasas Dalárdát és azt 1928-ig dirigálta), a Miskolci Harmónia Dalkör, a Villany telepi Dalárda vezetője. Később a Vasgyári Jószerencse Dalköré. A 30-as évek elejétől meghatározó szerepet játszik a városi énekkari életben Kiss Dénes, kiváló kórusvezető és komponista, akivel már szintén megismerkedtünk eddig, a Vasutasok Ének és Zenetársasága története kapcsán. Miskolc és az ország egyik legrégibb énekkari egyesülete volt a Miskolci Daláregylet. 1934-ben rendezett Miskolci Hét egyik nagy eseménye volt a 75 éve fennálló és működő kórus jubileumi hangversenye. Ez alkalommal közölték röviden a történetét is, amelyet ismertetek. Erre az időre a régen nagyhírű, a város szinte „hivatalos" énekkari egyesülete inkább tiszteletre méltó múltjából élt. Pedig ez a kórus a múlt századi Miskolc zenei életében szinte meghatározó szerepet játszott, a század elején körülbelül a 20-as évek közepéig a zeneiskola erős támasza énekkari téren és minden szép és nagy zenei kezdeményezés buzgó és jó segítője. De jubileuma idejére, sőt már korábban is olyan kórusok nőttek fel mellé, amelyekkel a versenyt, - ha egyáltalán a kifejezés helytálló, — nem győzte. Talán inkább így mondhatnók: színvonala nem volt magasabb a mellénőtteknél. 1858-ban alakult, 1859-ben lépett fel a nyilvánosság előtt és a krónika szerint kiérdemelte 157