A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 22-23. (1985)

VARGÁNÉ ZALÁN Irén: Miskolc zenei élete a két világháború között (III. Befejező közlemény)

Havasi időközben bekövetkezett halála miatt pedig az ő helyét Gobbi Jenő. Gobbi Jenő magas műszaki bosztása mellett, mint már a nevével eddig is sokat találkoztunk lelkes és élénk szerepet játszott Miskolc zenei életében. Gobbi Jenő muzsikus családból „ütött ki." Édesapja Gobbi Alajos a Nemzeti Zenede nem kis hírű igazgatója, aki feltehetően tehetséges fiát muzsikusnak szánta, és aki ha „hivatalosan" nem - szíve szerint és tehetsége folytán mégis szívében muzsikus volt. Csermák Rajmund helyére nemsokára a zenekar új karmestere, a kitűnő zenei képzettségű, sokoldalú Senger Gusztáv került. Ebben az összeállításban: Puky-Gobbi-Bencze-Senger többfelé szerepeltek az országban, cőt a fővárosban is. Játékukról megmaradt szép sorok: „A Dvorzsák vonósnégyest játszották előkelő felfogással, fegyelmezett összjátékkal, magas színvonalú előadásban."

2 A század első évtizedében Miskolc egyre városiasabbá válik. Csatornázzák, villamosítják, megépül a Gázgyár. A Városhoz kerül Pazar István mérnök, akinek a „Zenedei Szakbizottságban" végzett tevékenységével már megismerkedtünk. Később a város Vízműigazgatója. Sok nyugati országot bejárt, több nyelven beszélő széles kultúrájú ember volt. A zenét nagyon szerette, ő maga is több hangszeren játszott, orgonán, csellón, családjában gyakori volt a kamarazene. Házi muzsikálásukról naplót vezettek, amely nagyon magas fokú és intenzív kamarazenélésre vall. Gyakran megfordultak házukban mindazok, akik a miskolci zeneéletben szerepet játszottak. Természetesen a vasgyári vonósnégyes tagjai is. És éppen a vasgyáriak sikerei érlelték meg Pazar Istvánban, Gobbi Jenőben, Bencze Rezsőben azt az elhatározást, hogy a kamarazene művelésére és ápolására, sőt terjesztésére egyesületet alapítsanak. Ez a kor az egyesületek alapításának divatját élte. Kidolgozták az Alapszabályokat, és miután tekintélyes számú érdeklődő támogatta az elképzelést — 1911. dec. 5-én már a Miskolc-Diósgyőr Vasgyári Kamarazene Egyesület alakuló közgyűléséről találhatunk hírt.

3 Elnökké Pazar Istvánt, alelnökké Puky Lászlót, és Szent Gály Gyulát, a zeneiskola akkori igazgatóját, választmányi tagokká Palesch Bélát, Fridecki Józsefet, Gobbi Jenőt, Szebenyi Józsefet, a jónevű vasgyári énektanítót és karnagyot, Bencze Rezsőt, Loschdorfer Nándort a zeneiskola hegedűtanárát és Widder Sándort választották meg. Hivatalos kérelemmel fordultak a belügyminiszterhez, amelyben megindokolták, hogy a zeneművészet legmagasabb fokát művelő és a társadalom kultúráját emelő egyesülést szándékoznak létrehozni. Hivatkoznak arra, hogy ügyüket Miskolc thj város és a Diósgyőr-Vasgyár zenekedvelő közönsége támogatja.

4 Budapest után Miskolc volt az egyetlen vidéki város, ahol a kamarazenélésre egyesület alakult. Célkitűzésüket komolyan vették, az Alapszabályban —, amelynek sajnos ma már csak a töredékei találhatók, kifejtették az egyesület célját, működését, vagyoni és jövedelmi alapjait. Zenés összejövetelek tartását határozták el, „hogy ezáltal a városi és környékbeli zeneértőknek alkalmat nyújtsanak a kamarazene megértésére, intenzív művelésére. Célul tűzték ki a kamarazenével rokon zenei ágazatokkal kapcsolatos szakkérdések megbeszélését, zenei szaklapok járatását, szakkönyvek beszerzését." Gondoskodtak az egyesület anyagi alapjáról is. Az egyesület jövedelmét a tagsági díjak, a házi estélyek és nyilvános hangversenyek jövedelme és az esetleges adományok képezték. A működő tagok tagsági kötelezettsége 3 évről szólt, tagsági díjul évi 8 korona, a pártoló 2. „Egyetértés" c. napüap 1913. IV. 17. 3. „Ellenzék" c. napüap 1911. XII. 15. 4. B.-A.-Z. m.-i Lt. MV. Lt. Közigazg. iktató 42131/1912. 151