A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 22-23. (1985)

NÉMETH Györgyi: A 10-es honvédek és a „10-es honvéd” 1917-18-ban

a hadifogság és a hadifogságból való hazatérés járt, s útközben, vagy közvetlenül hazaérkezés után halt meg.

5 3 Rendszeresen beszámolt az újság az ezred azon tagjairól, akik hazatértek a hadifogságból. Sokan fogolycsere révén kerültek haza, mások megszöktek.

5 4 Eleinte gyér a hazatértek száma, de a vizsgált időszak végén már tömegek érkezéséről kapunk híreket. 1918. április 27-ig 1860 hadifogoly érkezett a pótzászlóaljhoz - naponta 60-70, 186-an román, a többiek orosz fogságból. Jelentkezés után egy hónapra szóló szabadságos levelet kaptak.

55 A hadifoglyok fogadására Miskolc és Sátoraljaújhely városának vezetősége és lakossága jótékonysági mozgalmat indított.

56 A hazatért katonák között sok volt a beteg, a nyomorék. A betegségek egyik fajtája, amelyet összefoglalóan sérüléses idegbántalmaknak neveztek, bénaságot idézett elő. Elektromos áramot alkalmazó kezeléssel próbáltak a betegeken segíteni. A trencsénteplici Vöröskereszt Kórház igazgató-főorvosa ezt ismerteti az újságban Sáfrán ezredparancsnok felkérésére. A kezelés állítása szerint gyógyulást eredményezett, de megdöbbentő a cikkíró szemléletmódja. „Hogy ez a gyógyeljárás milliókat jelent a hadvezetőségnek a megtakarított kórházi ápolási költségekben, az könnyen elképzelhető, ha tekintetbe vesszük, hogy ezek a betegek a háború első két évében hónapokon, sőt éveken át feküdtek a kórházakban és fürdőhelyeken a legkülönbözőbb diagnózisokkal, hogy nagy részük felülvizsgálva, nyugdíjat vagy egyéb segélyt kapott, másik részük pedig a rokkantügyi hivatal otthonaiban terhelte az állam pénztárát.. . Ma persze nem fürösztjük őket hónapokig, de meggyógyítjuk pár perc alatt. Minő megtakarítás az államnak nemzetgazdasági szempontból is, amikor visszaadunk neki ennyi munkaerőt, ennyi családfenntartót!"

563 Tehát sok anyagot gyűjthettünk össze az újságból az ezred személyi állományát illetően, de ezek többnyire adalékok. Az ezred özvegy- és árvaalapja: a tábori újság kiadásának elsődleges célja, hogy az ezred halottainak özvegyeiről és árváiról anyagilag gondoskodjon. A gyűjtés eleinte lassan haladt, az 1917. januárjáig összegyűlt összeg nem volt számottevő, mindössze 17 ezer korona.

57 1917. februárjában vette kezébe az alap ügyeinek szervezését és irányítását Sáfrán ezredparancsnok és segédtisztje, Petiik Ernő százados.

58 Az összeg növekedésnek indult. Az újság jövedelme folytonosan gyarapította az alap vagyonát, mivel előfizetőinek száma állandóan emelkedett, sok előfizető pedig felülfizetett. Az ezred tisztikara és legénysége a legkülönfélébb módokon gyűjtötte a pénzt. Az egyéni hozzájárulások mellett az egységek (zászlóaljak, századok, a kiképző csoport, a pótzászlóalj, a lábadozó osztag) együttesen is adakoztak. Volt amikor külön adott a tisztikar és a legénység is. Perselyeket helyeztek el több helyen, pl. a tiszti fürdőben, az ezredtörzsnél. A kantin, a tiszti fürdő, a fényképészet bevétele mind az alaphoz került, csakúgy mint a nem kézbesíthető csomagokért befolyt összeg, az érempótdíj vagy a kártyanyereség. Az adományozás sajátos for53. 10-es 1918. 11. sz. 12. 1917. 9. sz. 8. 1917. 3. sz. 14-15. 1918. 12. sz. 4. 54. 10-es 1918. 4. sz. 12. 1918. 11. sz. 5. 55. 10-es 1917. 2. sz. 9. 1918. 13. sz. 13. 1918. 15. sz. 10. 1918. 9. sz. 12. 56. 1918. 6. sz. 23. 56/a. 10-es 1917. 10. sz. 14-15. 57. SassyCs. (szerk.), 1939. 195. 58. 10-es 1917. 6. sz. 6-7. 144