A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 21. (1982)

VARGÁNÉ ZALÁN Irén: Miskolc zenei élete a két világháború között (Második közlemény)

Míg Sebestyén Géza szervezte a társulatát és készülődött Miskolcra, tatarozták a színházat és némi javítást eszközöltek a díszletállományon. (Ennyi haszna volt a direktorváltozás­nak.) Sebestyén társulata megérkezett tehát a 21 vagon szállítmánnyal és a számos vasúti teherkocsi után a színészek számára kapcsolt III. osztályú szerelvényekkel. (Talán szimbó­lumként is felfogható kép.) A különvonat 72 művészt, 11 műszaki személyt hozott. Számukra a lakáshivatal csak 24 lakást tudott biztosítani. Korabeli kifejezéssel élve: „fel­kutatni". Bulyovszky Gusztáv, a lakáshivatal elnöke erről a nem könnyű kérdésről így nyilatkozott: „Meg kell mondanom, a helyzet a város közönségének szűkkéblűsége miatt igen nehéz. Élvezni szeretik a színészek munkáját, de mikor lakásról van szó — vissza­húzódnak." „Kedden délután rekvirálni fogunk és detektívekkel lakoltatjuk be a színésze­ket." 4 Nehéz lenne ma már igazságot tenni, ki volt „szűkkeblű", de az bizonyos, hogy a színészek helyzete ilyen körülmények között nem lehetett könnyű. De talán más város­ban sem lett volna az. Miskolcon nagyon nehéz volt az idő tájt a lakáshelyzet. A Miskolci MÁV üzletigazgatóság területén 1919-ben csak vasutas menekültekből több, mint 2300 személyt tartottak nyilván. A még ma is meglevő Szepessy laktanyában a Vay úti katonai barakokban, a Tiszai pályaudvar vasúti kocsijaiban ekkor embertelen körülmények között lakott sok száz család. A miskolci lakáshivatal előtt olyan nagy volt a tolongás napról napra, hogy nem lehetett bejutni. 5 A Sebestyén Társulat megkezdte működését és a város igazán minden megtett, hogy legalább a vezetőszínészek elviselhető körülmények között élhessenek. A társulat egyik kiválósága volt Halmos János, az Operaház később nagy hírű tagja, 1924-ben Bank palotai lakásán farsangkor már olyan ebédet adhatott, amelyről Harasztos és (a munkásmozga­lomban ismert) Pajor lelkesen beszélhettek. Sebestyén Géza kitűnő színházi szakember hírében állt. Budapest is igényt tartott rá. 1924-ben elnyerte a budapesti Városi Színház bérletét is. A fővárosi színház nyereségesebb vállalkozás volt, mint a miskolci - jövedel­méből ide is juthatott volna — ha — nem szól bele az Országos Színészegyesület. Tekin­tettel a nehéz gazdasági körülményekre, nem engedélyezték Sebestyén Gézának a 2 szín­ház bérletét. Miskolc város áthidaló megoldásként az ifjabb Sebestyénnel, Mihállyal, aki már úgyis ellátta az igazgatóhelyettesi teendőket - szerződött, hogy továbbra is bizto­sítsa közönségének a már megkedvelt együttest. 1926-ban megtörténik az igazgatóválto­zás. Tulajdonképpen ezzel a helyzettel Miskolc nagyon sokat nyert, mert „családi alapon" számíthatott arra, hogy a 2 Sebestyén egymást segíteni fogja, aminthogy így is történt. A Városi Színházban megforduló világnagyságok Miskolcra is eljutottak ezen az úton. 6 Miskolc város színházi és zenei életében nagy jelentőségű volt a Sebestyének szín­házi működése. Már Sebestyén Géza bevezette a rendszeres operaelőadások tartását. A sorozat Erkel Hunyadi László c. operájával indult meg. A társulat olyan jeles énekművé­szekkel is rendelkezett, akik e nem kis feladatokat sikerrel oldották meg. Nemegyszer nagy hírű vendég énekesek is felléptek. 1921 és 23 között 100 operát adtak elő, ponto­sabban száz operaelőadást tartottak, hiszen egy-egy mű többször is bemutatásra került. 4. Magyar Jövő napilap 1921. október 3. 5. Tóth Pál: A köztisztviselők társadalmi életének és politikai arculatának jellemző vonásai Miskol­con 1919—1939-ig terjedő években. Borsodi Történelmi Évkönyv V. Miskolc, 1976. 120. 6. Miskolci Nemzeti Színház 1823-1973. Bm. Lt. c. 1001. 3767/1974. 17-18. 197

Next

/
Oldalképek
Tartalom