A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 21. (1982)

KIS PAPP László: Fotogrammetria az építészetben és a régészetben

arányú mérőképet igényel, addig pl. átalakítások esetén a homlokzatrajzok mellett az épület belső elrendezését, szerkezeti felépítését tartalmazó alaprajzokra, metszetekre is szükség van és a pontossági igények is nagyobbak. Mivel az utóbbiak nem nélkülözhetik a közvetlen geodéziai méréseket sem, a tervezés alapadatai tisztán fotogrammetriai eljárással nem állíthatók elő. Ar 9. kép. A mélységkülönbség hatása A felmérésben megkívánt pontosság fontos tényezője az alkalmazandó módszernek. A helyszíni adottságok jelentősen befolyásolhatják, esetleg meg is hiúsíthatják az egyébként kedvező fotogrammetriai módszer alkalmazását. Az alkalmazandó felvételi eljárások alkalmazási körét elsősorban a felmérendő objektum térbeli helyzete, illetve tagozódása határozza meg. A homlokzatok mélységbeni tagoltságának hatását a 9. ábra alapján a következőképpen írhatjuk fel. Tételezzük fel, hogy a felvétel vízszintes kamaratengellyel készült, a kamaraállandó: Ck, a felvételi távolság Y. A kamaratengely falsíkkal való döféspontjából v távolságra levő A pont a főfalsíktól AY mélységkülönbségre van. Az A pont képét a negatívon az AO vetítősugár A'-ben hozza létre, így ha a sugárral a felvételi folyamat megfordításakor a főfalsíkot metszeni képzeljük, az A

t pontot kapjuk, holott a homlokzattérképezés szabályai szerint A-nak a térképi helye A

0 -ban van. A pont térképi helyének meghatározásában AY mélységbeli tagoltságból eredő hiba van. Ha a problémát a kép síkjában tárgyaljuk, úgy értelmezhetjük, hogy az A pont képe A'-ben keletkezik, holott ha nem lenne mélységkülönbség az A"-ben jönne létre, tehát a pont képi helye Ar hibával van terhelve. A 9. ábra alapján: AV Av = v^- (1) Av = AY— (2) Ck 96