A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 21. (1982)

V.SZÉKELY György: 17. századi éremlelet Zubogyról

Az éremleletek összetételét táblázat mutatja:

3 Váltópénzek Lelőhely Utolsó évszám Darabszám magyar % osztrák % sziléziai % lengyel összesen % poltura % VI és III garas % 1. Bodrogzsadány 1661 481 _ 22,0 _ 64,0 44,3 19,7 2. Tolcsva 1663 290 30,3 7,6 61,0 53,4 7,6 3. Tállya 1668 678 0,7 1,2 0,3 95,7 16,4 63,3 4. Zubogy 1673 67 1,5 15,0 5,9 77,6 47,8 29,8 5. Var anno 1675 637 0,6 99,0 89,3 8,6 6. Abaújszina 1675 121 2,5 3,3 0,8 93,4 61,2 32,2 7. Hernádszurdok 1676 362 1,4 2,2 0,8 95,3 79,0 16,3 8. Pamlény 1677 95 42,1 8,4 2,1 9. Hejce 1677 27 3,7 7,4 3,7 63,0 40,8 22,2 10. Sárospatak 1678 861 11,3 15,0 5,7 64,3 37,2 23,9 11. Alsócsebény 1679 326 4,9 9,5 0,9 84,7 48,8 29,7 12. Leskóc 1679 22 68,2 4,5 27,2 13,6 13. Kohány 1680 51 21,5 2,0 2,0 74,5 62,7 14. Kecege 1680 38 23,7 34,2 15,8 26,3 7,9 18,4 A táblázatból megállapítható, hogy az 1660-as és 1670-es években záródó leletek többségében a magyar aprópénzek (krajcár, dénár) aránya elég alacsony.

4 Ezek a magyar pénzek elsősorban különböző címletű (15, 6, 3) krajcárosok. E tekintetben a tolcsvai lelet kivételt jelent, mivel 82 db dénárt tartalmazott. A krajcárrendszer magyarországi bevezetése (1659) után, annak hatására középkori pénzrendszerünk két legkisebb egysége, a dénár és az obulus egyre inkább elvesztette jelentőségét.

5 A dénár szerepe azonban a különféle forgalmi pénzek átszámításánál és viszonyításánál továbbra is megmaradt, szoros összefüggésben a 100 denáros magyar forint, mint számítási pénz használatával. A pénzforgalomban a váltópénzek szerepét a magyar és osztrák krajcárosok, valamint lengyel veretek töltötték be. Ausztria és tartományainak (Stájerország, Karinthia, Tirol, Csehország, Szilézia) krajcárveretei mellett egyéb morva és sziléziai kibocsátók (Olmütz, Liegnitz—Brieg— Wohlau, Württemberg-öls) pénzei adják a krajcárok döntő többségét. A váltópénzek 3. A táblázatban szereplő éremleletek többsége közöletlen, az adatok a Magyar Nemzeti Múzeum Éremtárában őrzött lelctjegyzékekből származnak: 1. Bodrogzsadány (Sárazsadány) MNM Ét. 282/1901 2. Tolcsva MNM Ét. 429/1897 3. Tállya MNM Ét. 118/1928 4. Zubogy 5. Varannó (Vranov) MNM Ét. 59/1893 6. Abaújszina (Seiía) MNM Ét. B.10/1922 7. Hernádszurdok MNM Ét. 705/1899 8. Pamlény HOMÉvkIV. (1963-1964) 127-129. 9. Hejce MNM Ét. 276/1879 10. Sárospatak MNM Ét. 11-54/74 11. Alsócsebény (Cabiny) MNM Ét. 27B/1911 12. Leszkóc (Lieskovec) MNM Ét. 628/1901 13. Kohány (Kochánovce) MNM Ét. 101/1892 14. Kecege (Kociha) MNM Ét. 20/1880 Archaeológiai Értesítő XIV. (1880) 90. 4. A tállyai és a varannói lelet magyar pénzeinek részesedése 1% alatt van, a bodrogzsadányi leletben nem volt magyar veret, csak erdélyi. 5. Bodor Imre: Magyarország aprópénzei a XVII. század második felében. Numizmatikai Közlöny (a továbbiakban NK) LXXII-LXXIII. (1973-1974) 61-65. 76