A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 21. (1982)

LUKÁCS Zsuzsa: A zubogyi gótikus kehely és paténa

A paténa. Anyaga: aranyozott ezüst. Állapot: A föld nyomása következtében a peremet a talprésszel összekötő homorú rész mintegy 2,5 cm hosszúságban kitört; ez a hiányzó rész nem került elő. Méretek: Magasság: 1 cm. Átmérő: 14,3 + 0,8 cm. Peremszélesség: 2,5 cm. Talpátmérő: 7,5 cm. IHS monogram átmérője: 2,3 cm. Leírása: A paténa peremének felső részén vésett kettős kör; ebben gravírozott majuszkulákból álló IHS (Jesus Salvator Hominum) monogram emelkedik ki a poncolt háttérből (17—18. kép). A zubogyi paténához a Róth Viktor által közölt ábrázolások közül a legközelebb a sárosi (§oars,, Scharosch im Schenker Kirchenbezirk, Roth I. 256. 1. 752. sz. 8. ábra) paténa áll (19. kép), amit ő a XV. századra datál. Nagyon hasonlít ehhez a már a XVI. századi medgyesi paténa (Medias, Mediasch, Roth I. 254. 1. 742. sz. 253. 1. 2. ábra). Rokon a fenti két ábrázolással a XVI. századi kisprázsmári (Toarcla, Tartlau, Roth I. 258. 1. 756. sz., 257. 1. 5. ábra), ez azonban a monogram alatt a felkelő nap korongjával bővül. Az 1638-ban készült tatárfalvi (Tatírlaca, Taterloch, Roth I. 260. 1. 768. sz., 257. 1. 6. ábra) paténa monogramja alatt pedig már Krisztus szenvedésének eszközei közül a szegek jelennek meg. Megyjegyzendő, hogy a fenti eltéréseken túl e két utóbbi monogram betűtípusai sem állnak közel a zubogyi paténáéhoz. Az elmondottak alapján valószínű, hogy a zubogyi paténa a XV. század végén, a kehellyel egyidőben készült. Arra vonatkozóan, hogy a katolikus időkben — feltehetően az új szentély felszentelésének alkalmából — Zubogyra került kehely és paténa a reformáció idején az egyházi liturgiában milyen szerepet töltött be, egy Kelemen Lajos által említett adat nyújt felvilágosítást. A kolozsi kelyhekről írt tanulmányában az alábbiak olvashatók: „ . . . 1587-ben... A templommal egyetemben ugyanennek az egyháznak (az unitáriusnak) a birtokába jutottak az ismert általános szokás szerint a templom kegyszerei is, s ezekből az egyik kétségtelenül a régi római katolikus áldózókehely, melyet ma az unitáriusok az úrvacsora szertartásánál borosztó kehelynek használnak".

28 1634-ben — I. Rákóczi György intézkedésére — az unitáriusok javaikat megosztották a reformátusokkal. Nem lehetetlen, hogy a XV. századi kehely paténája az 1634-i osztozáskor a református egyházközség tulajdonába ment át.

29 A kolozsi példa alapján arra gondolunk, hogy a reformátusok — hasonlóan a templomhoz, melyet birtokukba vettek, de belső terét saját igényeikhez alakították — a kegyszerekkel ugyanezt tették, és a gótikus kelyhet és paténát immár mint borosztó kelyhet és kenyérosztó tálat használták a zubogyi templomban, egészen 1674-ig.

30 Ez a kontinuitás lehet részben annak is a magyarázata, hogy a zubogyi kelyhen fellelt motívumok, vagy azok továbbfejlesztett, átformált változatai szinte a XVIII. századig továbbélnek, s hogy e motívumokkal díszített tárgyak mindkét felekezet híveinél megrendelőkre találnak. A zubogyi templomban napvilágra került, sok viszontagságon átesett klenódiumok méltó helyükre, a Tiszáninneni Református Egyházkerület Múzeumának gyűjteményébe, Sárospatakra kerültek. 28. Kelemen i.m. (1977) 166. 29. Kelemen i.m. (1977) 168-169. 30. Vö. pl. Beké László idézett művének adattárával, ahol gótikus kelyhek igen gyakori előfordulásával találkozunk református egyházközségek birtokában. 72