A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 21. (1982)

LUKÁCS Zsuzsa: A zubogyi gótikus kehely és paténa

Szelindek (Slimnic), ev. templom:

21 Kuppakosarának pártázata a zubogyival megegyező. A szárgallér díszítése a zubogyi kehely szárgallér- és talpperem-motívumának felel meg. Az alábbi kelyhek a nódusz trébelt leveleivel mutatnak rokonságot (a vésett levelekhez csak egy analógiát találtunk, a szászbudai (Bune^ti) ev. templom kelyhének nóduszán levőt:

22 Felsőbajom (Bazna, Baassen, Roth I. 101. 1. 225. sz., II. 101.): Aranyozott réz. A kehely nóduszának alsó és felső részén a zubogyi kehely nóduszának mindkét típusú trébelt (domború erezetű és harántosztású) levelei megtalálhatók, s a nódusz alsó és felső részén egymással váltakozva fordulnak elő. XVI. század második fele. A domború erezetű levéltípussal még az alábbi tárgyakon találkozunk Róth gyűjtésében: Jád (Livezüe, Jaad, Roth I. 30.

1. 71. sz.): XV. század. Nagylajosfalva (Cfrlibaba, Ludwigsdorf, Roth I. 82-83. 1., 183. sz., II. 43/3.): 1500 körül. Longodár (Daispara, Langenthal, Roth I. 91-92. 1. 202. sz., II. 87.): 1513. Feketehalom (Codlea, Zeiden, Roth I. 107. 1. 239. sz., II. 102/2.): XVI. század. Ez a levéltípus tehát a XV—XVI. század fordulóján igen elterjedt volt, mint ahogy ezt a több azonos részletet tárgyaló résznél is láthattuk. A préselt, vakárkádsorral díszített talpperem-motívummal is több esetben találkozunk. Pontosan megfelelnek a zubogyinak (alul két, fent egy félpálcával keretezve) az alábbiak: Nagypatak (Rodbav, Rohrbach, Roth I. 55-56. 1. 129. sz., II. 37/3.): XV. század vége. Mártonhegye (Somartin, Martinsberg, Roth I. 104. 1. 232. sz. 41. ábra): XVI. század. A következő példák szintén rokonságot mutatnak a zubogyival, csupán a lécmotívum keretezésében mutatkozik eltérés: Vinda (Ghinda, Windau, Roth I. 17. 1. 34. sz., II. 20/2.): a keret egy-egy félpálca. XV. század. Holcmány (Hosman, Holzmengen, Roth I. 14. 1. 25. sz., II. 20/4.): két-két félpálca keretezi. XV. század. Szentiván (Voivodeni, Johannisdorf, Roth I. 15. 1. 27. sz., II. 20/1.): egy-egy félpálca keretezi. XIV. század. Szenterzsébet (Gus.terit.a, Hammersdorf, Roth I. 14. 1. 24. sz., II. 22/2.): XV. század. Péterfalva (Petresti, Pettersdorf bei Bistritz, Roth I. 26. 1. 60. sz., II. 25/4.): lent két keskeny félpálca között egy vastagabb, fent egy félpálca keretezi. XV. század. A zubogyi kehely pártakoszorújával kapcsolatban már eddig felhozott analógiákhoz csupán még két emléket szeretnénk hozzátenni. Az egyik a marosszentkirályi (Sincrai) XVI. század eleji kehely pártázata, mely — bár nem ugyanannak az öntőmintának a felhasználásával készült - igen közel áll a miénkhez.

2 3 A másik a szászrégeni (Reghin,Sáchsich-Regen, Roth I. 116-117. 1., 261. sz., II. 124/4.): mely a zubogyi motívum XVII. századi továbbélését bizonyítja. A zubogyi kehely részletformái - mint ezt a fentiekben láthattuk - több XV. századi (elsősorban a század második feléből származó) és XVI. század eleji emlékkel mutat rokonságot.

24 Kelyhünkhöz legközelebb a nagydisznódi (XIV. század), botfalusi 21. Vasiie Drágut,: Arte goticS in Románia Bucures,ti, 1979.,>317. 22. Drbff.it

, i.m. 342. ábra. 23. Mihalik József: A zománc. Pozsony-Budapest, 1901. 109., 116.; Beké i.m. 100. 105. kép. 24. A XVI. század második felében a lángnyelv-motívum erősen átformálódik. 70