A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 21. (1982)

LUKÁCS Zsuzsa: A zubogyi gótikus kehely és paténa

Róth Viktor 1922-ben állította össze a lángnyelves kuppakosarakkal díszített kelyhek erdélyi szász területen fellelhető emlékeinek jegyzékét, s nagy részük képét is publikálta.

1 1 Először a Róth Viktor által vizsgált emlékeket vesszük sorra.

12 Botfalu: (Bod, Brenndorf, Roth I. 36. 1. 90. sz.; II. 43/4.): anyaga aranyozott réz. A talprész hat karéjának talppereméből háromnál a zubogyihoz hasonló, préselt, lécezett mintájú lemezt használtak fel. Ugyanezt alkalmazták a szárgallér három oldalának díszítéséhez is, mindkét esetben a zubogyihoz viszonyítva fordított elhelyezésben (alul egy, fent két félpálca fogja közre az árkádsormotívumot). Gravírozott lángnyelvek vannak azon a három talpmezőn, amit díszítettek. A kuppakosár hármas sorban elhelyezkedő gravírozott lángnyelveit poncolt háttér emeli ki (ezt a XVIII. században ovális mezőkkel szakították meg). A kuppakosár pártája talán ugyanannak az öntőmintának a felhasználásával készült, mint a zubogyi kehelyé (jellegzetes a felső liliomszirom erőteljes kidomborodása); a liliomsor két félpálca felett emelkedik. A fenti egyezések alapján a botfalvi kehellyel kapcsolatban azonos műhelyre is gondolhatunk. Róth a kelyhet a XV. századra helyezi. Fületelke (Füitelnic, Felldorf, Roth

1.36-37.1.; 91. sz., II. 43/1.): A kuppakosáron gravírozott lángnyelvek poncolt alapon. XVI. század. Omlás (Omna§, Hamleisch, Roth I. 37. 1., 92. sz., képe uo.): A magasság és a szájátmérő méretei között csupán néhány milliméteres eltérés. A kuppakosáron poncolt háttér előtt gravírozott lángnyelvek kettős sora, ami felett közvetlenül emelkedik a pártakoszorú (elég közel áll a zubogyihoz, de nem teljesen azonos). A csészén, vésett vízszintes vonalakkal határolt poncolt sávban gravírozott minuszkulákkal „n ave n maria n grácia n plena n domi(nu)s". Róth a XV. századra teszi. Nagydisznód (Cisnádie, Heltau, Roth I. 37-38. 1. 93. sz., II. 30.): Hatkaréjos talpán három sima és három gravírozott talpmező. A kuppakosáron hármas lángnyelvsor, a lángnyelveket poncolt háttér emeli ki. A kuppakosarat két félpálcán álló virágkoszorú zárja (utóbbi nem egyezik a zubogyival). A nódusz alsó, csúcsos levelei rokonok a zubogyi alsó levelekkel. A csésze feliratának elhelyezése hasonló kelyhünkéhez, de elhelyezése más. Róth a XIV. századra datálja. Szászkézd (Saschiz, Keisd, Roth I. 39. 1. 95. sz. II. 32.): Hatkaréjos talpon vízszintes talpszegély. A kuppakosár pártájának liliomdíszét használja fel a mester a szárgallér díszítőelemeként is. A kettős sorban gravírozott lángnyelvek, poncolt alapon, a kuppakosár alatti alacsony tartókosárból nőnek ki. A lángnyelvek felett közvetlenül emelkedik a pártakoszorú, de ez különbözik a zubogyitól. A kehely méretarányai igen közel állnak a miénkhez. Róth XV. századinak tartja. Szászkézd (Saschiz, Keisd, Roth I. 39—40. 1. 96. sz., II. 31.): Hatkaréjos talpán vízszintes talpszegély. Kuppakosarának sugárkoszorúját kétsoros lángnyelvsor alkotja, háttere poncolt, felette felirat, s csak e fölé került a pártakoszorú, ami a zubogyi kehely11. Victor Roth: Kunstdenkmaler aus den sáchsischen Kirchen Siebenbürgens. I. 'Goldschmiedearbeiten. Erster Teil: Text., Zweiter Teil: Tafeln. Hermannstadt, 1922. A rövidség miatt a továbbiakban e művet a következőképpen rövidítjük: Szövegkötet: Roth L, Képkötet: Roth II. 12. A romániai helységneveket Cariolan Suciu: Dictionar istoric al localitálor din Transilvania, Bucureíjti, 1967. alapján tüntettük fel. Az analógiák anyagát csak abban az esetben adjuk meg, ha a zubogyi kehelyével megegyezik; többségük aranyozott ezüstből készült. 66