A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 21. (1982)

FELD István: A zubogyi református templom kutatása

f 30 cm 15. kép. Lefaragott boltválla szentélyben 16. kép. A szentély egykori boltozatának bordája A két mérműves ablakról megállapítottuk, hogy a fallal egyidősek, s a mérműn és az osztón kívül érdekes módon csak káváinak függőleges részei vannak faragott kőből, így nemcsak a könyöklő, de a félkörös lezárás is falazott. Ennek megfelelően az ablak felső és alsó része vakolt volt, s ezért a faragott kőfelületek — de legalábbis a káva — szintén vakoltak vagy meszeltek voltak. A sárga homokkőből faragott kőelemek jó minőségű kőfaragómunkák, elhelyezésük azonban nem mindig sikerült szabályosan (9, 13. kép). A kutatás előtt belül, a szentélyzáródás déli falában egy falfülke volt, melyről kiderült, hogy egy utólag befalazott ablak belső kávája. A fal külső síkjában itt egy keskeny, nyújtott téglalap alakú ablak került elő, durván megfaragott, elszedett keretkövekkel. Ezek anyaga a mérműves ablakoktól eltérően szürke homokkő. Ennek ellenére azonban a három ablak egykorú, sőt velük együtt készült a keleti körablak is (14. kép). A belsőben a falak töréspontjainál, valamint a déli fal közepén és végén a legutolsó vakolatrétegek alatt, azonos magasságban nagyméretű sárga homokkőtömbök jelentkeztek. Felületükön az elpusztult boltozat lefaragott boltívindításait figyelhettük meg (15. kép). Megállapíthattuk, hogy a bordák egykor különösebb átmenet vagy konzol nélkül csatlakoztak a falsíkhoz, s a tagozat egykori formája kétszer hornyolt, letompított csúcsba futó volt. A boltozat falív nélkül készült, nyomait a falfelületen nem találtuk meg. A déli fal alsó részén egy egyszerű kis fülkét bontottunk ki, melynek belseje meszelve volt. A szentély északi fala belül egységesnek mutatkozott, míg a külsőben az alul megfigyelt falkiugrás habarcsa igen közel állt a hajó keleti végében talált falazatához. Felette tőle élesen elváló finom szürke habarcsot találtunk és egy sor lefűrészelt állványgerenda is előkerült. 44