A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 21. (1982)

PARÁDI Nándor: A kácsi középkori lakótorony

itt állt faluhoz tartozott, a lakótorony pedig az örsúr nemzetség váraljai ágának lakhelye volt. Az örsúr nemzetség Szent Péter tiszteletére emelt monostora Kacson, a mai plébániatemplom helyén állt. Az itt folytatott ásatás tanúsította, hogy az egyhajós, félkörös szentélyzáródású templomhoz D-ről kolostorépület csatlakozott.

5 8 Ennek a templomnak a szentélye előtt volt az a sír, amelyben bordázott S-végű arany hajkarikát találtak,

5 9 s az innen származó kőfaragványok mellett ez is a monostor építését a 11. század végére — a 12. század elejére valószínűsíti. A kácsi várhegyen feltárt s most ismertetett lakótorony azzal a maradvánnyal azonosítható, amelyet Kandra K. örsúr váraként említ, az ott lakó nép Tibold várának nevezi.

60 Pesty Frigyes helynévgyűjteményében adatközlője szerint a Tibolddaróc felett levő Várhegyen található „omladványfalak alapjai, mit a lakosok örsvárnak neveznek,"

61 a kács-várhegyi romokra vonatkoznak.

6 2 A terület megvizsgált és részben fel is tárt építészeti emlékeinek vizsgálatából kitűnt, hogy az örsúr nemzetség itteni Bükkaljai birtokain az Árpád-korban két lakótorony is állt.

6 3 A két lakótorony nagyjából egyidejű fennállása azzal magyarázható, hogy az örsúr nemzetség már az Árpád-korban több ágra válhatott szét. A Váralja falu feletti várhegyen állt lakótorony (Latorvár) a nemzetség váraljai ágáé volt, a kácsi várhegyen álló pedig a daróci ág birtokában lehetett.

64 Az örsúr nemzetség Bükkaljai település- és birtoklástörténetével a magyarországi középkori várépítészet korai fejezete is végigkísérhető volt. Anonymus Gesta Hungarorumának megírása idején még jelentős nemzetség, amelyet az is bizonyít, hogy monostorán kívül, kőből két lakótornyot is tudott építtetni, az okleveles anyag tanúsága szerint is a 13. század végére, a 14. századra fokozatosan elszegényedett. A két lakótorony várrá alakítására, bővítésére anyagi erejük már nem volt, s a 14. század folyamán lakottságuk is megszűnt.

65 58. Kozák K., 1968. 265-266., 51. jegyzet.; ArchÉrt 95 (1968) 138.; ArchÉrt 96 (1969) 262. 59. A hajkarikát 1954-ben, a plébániatemplom D-i mellékkápolnája bővítésének földmunkáinál találták. Később vásárlással a Magyar Nemzeti Múzeum középkori gyűjteményébe került. (Leltári száma: 67. 87. B.) Képét közölte: Kozák K., 1968. 256. 60. Kandra K., 1885. 170. 61. Györffy Gy., 1963. 798. 62. Következtetésünket arra alapozzuk, hogy a kácsi várhegy régebben a tibolddaróci határhoz tartozott. Ezt a 19. században készült térképek tanúsítják. (Jelzetük: BmT U 675., U 677. Borsod megye Levéltára, Miskolc.) 63. Kandra K, 1885. 190., Sálytól ÉNy-ra Leányvár omladékait is említi. Kozák K, 1968. 259., erre az adatra hivatkozva felveti, hogy az Örsúr nemzetségnek a kácsin kívül még egy (Sály-Latorvár) vagy két vára volt (a Kandra K.-nál említett Leányvár). - Leányvárral kapcsolatban úgy gondoljuk, hogy a Kandra K.-nál említett Leányvár omladékai asályi Latorvárra, a lakótorony maradványaira vonatkoznak. Sály község 1777-ben készült térképén (Mappa Terreni Possesion. Saly. 1777.) ugyanis Latorvárat Lyán vár-nak írták. A vár nagyjából négyzet alaprajzú rajta és a körülvevő rövid ferde vonalak a várárkot jelzik. A várhegy alatti patak (a Lator patak) forrásánál a Vízfő nevet találjuk. (Jelzete: BmT 29-2. Borsod megye Levéltára, Miskolc.) 64. Tibold és fiai a 14. század negyvenes éveiben kerültek Daróc birtokába. Pesty Fr,, 1888. 156.: Györffy Gy. 1963. 769. 65. Kozák K, 1968. 258., is ezzel magyarázta a lakótorony pusztulásnak indulását. - Okleveles adattal bizonyíthatóan hasonló folyamat ment végbe a 12—13. században ugyancsak jelentős szerepet játszó, Franciaországból ideszármazott Aynard-nemzetség esetében is. A Budai hegység legészakibb részén (Perbál és Nagykovácsi határán) állt várukat az 1401-ben kelt oklevélben már lakatlannak, romosnak említik. Kiss Á,, 1962. 122-125. — Az Árpád-kori megerősített földesúri lakóhelyek közül az ásatási leletanyag alapján a Váchartyán-Várhegyi földvár korát lehetett jól meghatározni. Fennállása - a Kacs—Várhegyi lakótoronyhoz hasonlóan - a 12. század második felétől a 14. század első feléig tartott.MiklósZs., 1978. 103. 27