A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 21. (1982)

CSERI Miklós: Népi lakáskultúra a Szuha-patak völgyében

A diagonális elrendeződés meglétét valószínűsítik a környező településeken végzett kutatások,

5 s a hagyományos elrendezési formáról tudósítanak a régebbi leírások is. Istvánffy Gyula szerint: „. .. Az asztalt a lóca elé, az udvarra néző két ablak közti szögletbe szokták állítani. Ez a szöglet volt a legfőbb hely, itt ült mindig a gazda és ide ültette érdemesebb vendégeit is".

6 Pápai Károly: „... Az asztal mindig az ajtóval szemben, a kemencével átellenes sarokban áll, s azt a helyet tekintik a szoba első helyének, annak belső sarkánál van étkezésnél a gazda helye".

7 „ ... A szobában elhelyezve jut hely a nyoszolyának (ágy) is. Ennek helyéül a kemencétől és asztaltól szabadon maradt két sarok szolgálhat."

8 Hasonló eredményekre jutunk az adatközlők faggatása során is: A lakóházba, majd a szobába a pitvaron keresztül léphettünk be. A házban az ajtóval szemben a két ablak között volt a három-négy fiókos komód (fehérnemű és a stafírung volt benne), fölötte tükör (6. kép). Ettől jobbra az ablaktalan sarokban állt a sarokpad, (alatta volt a család összes lábbelije) előtte pedig a többnyire ácsolt asztal. A lóca mögött — a pitvar felé — állt az egyik ágy, utána pedig a stelázsi (7. kép). A szoba túlsó, bal sarkában volt a másik ágy, előtte két karszék. A pitvar felé haladva következett a ruhás sifon (8. kép) és egy kis heverő, a dikó. A pitvarral közös fal mentén volt a rakott sparhert, mellette egy kis lóca, esetleg vizeslóca, fölötte pedig edényes, vagy tálas lógott a falon. A bútorok egyszerűek, szegényesek voltak. Egyes darabokat házilag is meg tudtak csinálni (dikó, stelázsi, vizeslóca), míg másokat vettek a putnoki vásáron vagy a helyi, esetleg a szomszédos falubéli asztalossal készíttettek el (pl. sifon, komód, ágy stb.). A következő helyiség a pitvar, pitar volt, aminek lényegesen szegényesebb a berendezése. A szabadkémény alatti részt szinte teljesen elfoglalta a kemence, mellette pedig a rakott sparhert. A szabadkémény alá amúgy sem tettek bútort, helyette falra szegezett polcokon álltak az edények, fűszerek, főzőeszközök. Szabadkéményben füstölték telente „a disznóságokat", s igen sokszor itt is tárolták őket. A bejárattól balra helyezkedett el a stelázsi, a rajta levő edényekkel. Sokszor előfordult, hogy ezt a bútordarabot télen bevitték a szobába más hasznos háztartási eszközzel együtt, hiszen a hideg beköszöntével a szoba vált állandó tartózkodási hellyé (9. kép). A stelázsi mellett a vizeslóca is ilyen „vándorló" bútordarab volt. A vizsgált lakóházak túlnyomó többségében a konyha kamra felőli falán volt egy kis kaszni is, amiben a háziak apróbb, személyes dolgaikat tartották (10. kép). A bejárati ajtó mögött egyes helyeken a padfeljáró volt, alatta pedig a moslékosvödör. Nem mindenhol, de előfordult egy-egy kisebb asztal a pitvarban is, főleg a sparhert közelében. A padláson terítették le a kevés kukoricát, itt lógtak a különböző zsákok, a kenyérsütés eszközei és sokszor a megfüstölt hús, szalonna is. Nyaranta itt állt a szövőszék és a guzsaly is, ha volt ilyen a háznál. A kamra nagy részét elfoglalta a hosszú fiókos élésláda, amiben a száraz élelmiszereket (bab, borsó stb.) tárolták. Alsószuhán még megfigyelhető ma is a fonott hombár, amiben a szemes gabonát tartották (11. kép). A kamra földjén terítették el a 5. Gunda B., 1961. 251-252. 6. Istvánffy Gy., 1911. 11. 7. Pápai K., 1893. 27. 8. Pápai K., i.m. 28. 267