A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 21. (1982)
VIGA Gyula: A Bükk-vidéki falvak 19. századi életmódjához
Gondolván örökös lakásunkat lenni, többet 60 háznál építettünk, s mivel Földes Uraságunknak parantsolatjábul jó féle Házakat is nem fából építettünk, az esik most keservessen, hogy örökségeinket pusztulásban láttyuk lenni, szabadok nem vagyunk Fával hogy azt reperálhatnánk, melly miatt egynehány Ház le is rogyot, ezt pedig mint Tettes Erdő Mester Úrnak tulajdoníthattyuk ... ólly kemény iga alá kíván bennünket, ki nem álhatjuk. Conventiosoknak kívánna bennünket, hogy az Nemes Vgyénket ne szolgálnánk, ne adóznánk. Az tőlünk lehetetlenség, hogy mi azon öllfa Vágásbul s hordásábul szakmányossan ki vévén reánk el élhetnénk. Mert lehetetlen egy gyalog embernek 6 Holnapok alatt 150 öllfát ki vágni, 100 ölet pediglen a szekeres embereknek 2 marhán illy nagy Hegyek közül a Depositoriumba bé hordani, és hogy mi azon keresetünkből élhessünk, más kereset, úgy mint mesterségünk által meg nem engedni. Ablakos Mesterségünkhöz fát nem adni, vagy más Uraság Határjárúl szerszám Fának valót bé hozni, és még mivel mink sem nem szántunk, vetünk, mellybül Téli Kenyerünket meg szerezhetnénk az Mésznek vitelétül el tiltani egy átallyában meszet sem adni. Tekintetes Erdő-Mester Úrnak ránk vetett Igáját próba kőre vettük, minden igyekezetünket arra fordítottuk, hogy azon öllfaizásbul élhetnénk, az öllfát vágtuk, hortuk, a szekeresek többet bé hortak 1500 öllianál, a melett éhei is majd el halunk illy szükség idején. Marháink se győzhetek el gondolván sorsunkat, hogy Conventiósok nem leszünk arrúl le mondottunk. Azért-is mivel azt mondotta ErdőMester Úr ennek utána, ha Conventiósok leszünk kevesebbet fog kifizetni öllfa hordásért és vágásért, hanem ha úgy meg maradhatunk, mint ennek előtte valánk, olly szolgálat és fizetség melett maradni fogunk, készek vagyunk a szolgálatokat meg tenni. Ajánlyuk magunkat az öllfa Hordásra is, mert tsupán mesterségünkből el nem élhetünk, mint más időben pénzünkért, hogy Tettes Erdő-Mester Úr meszet adgyon kívánjuk. Hogy pediglen ezeket mind tiltya tollúnk Erdő-Mester Úr, hogy a hói élelmünket ki kereshessük. Engedelmet kérünk az el menésre hanem azért esedezünk, méltóztasson nékünk meg engedni, Házainkat, vagy azoknak Fajait el adóvá tenni, vagy a Tettes Földes Uraság épületeinket, Kérteinkben Gyümölcs fajinkat meg betsültetni, érette az illendő árát meg fizetni, mert hogy it hagyhassuk illy nagy Testi türedelmünket hiába reménylyük kinek szárnya alatt laktunk az Felséges Camara azt nem kívánnya tőllünk. Melly kegyes végezéséért a Tettes Úri Széknek a'midőn alázatossan könyörgünk, vagyunk a Tettes Úri Széknek alázatos szegény szolgái ó-Hutai lakosok, die 7-ik Mai 816." Nem kívánom részletesen taglalni a telepes falvak jogállásának problémáit, így csupán arra kívánok rámutatni, hogy a fentebb idézett panaszos levél is az erdőgazdálkodás rendjének szorosabbra vonására hívja fel a figyelmet. A Bükk-vidék falvainak tradicionális gazdasági struktúrája mind több helyen ütközött az uradalmi gazdálkodás rendszerével, hiszen ez utóbbi több tekintetben igyekezett kisajátítani a falvak lakosságának hagyományos életmódjában gyökerező tevékenységi formákat, elsősorban az erdei iparokat. Különösen a szén- és mészégetés korlátozása érintette érzékenyen a telepes falvakat, az ugyanis lényegesen jobban jövedelmezett, mint a favágás, a legkevésbé megbecsült gyalogmunka. Figyelmet érdemel az ablakos mesterség említése is, hiszen a néprajzi irodalom ezt a tevékenységet elsősorban a felvidék szlovák lakosságához köti. III. Lényegében a korábban említett problémákat húzza alá a diósgyőri elöljárók 1825-ben kelt panaszos levele is, amely oly teljes képét fogalmazza meg a település 19. századi életmódjának, amelyet a mai kutató csak fáradságos munkával tud kielemezni 9 : „Tekintetes Úri szék! Alázatosan s jobbágyi bizodalommal panaszollyuk be orvoslás végett a következendő elviselhetetlen sérelmeit Lakos Társainknak úgy mind 1. A' Kegyelmes Urbárium ellenére a' szabad kereskedéstől, nevezetesen a mésszel való kereskedéstől elfogattatnak. Ugyan is világos és közönségesen tudva lévő dolog az, hogy mi Dgyőri 9. A diósgyőri koronauradalom úriszéki iratai 1821-1826. BmÁL. Szám nélkül. 234
