A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 21. (1982)

VARGÁNÉ ZALÁN Irén: Miskolc zenei élete a két világháború között (Második közlemény)

„polgári" zenekarnak, miután a másik zenekar katonai erőkből állt, nincs összefüggő története, csak állomásai. A megmaradt mozaikokból nehéz összerakni a folyamatosságát. Egyébként nagyon valószínű, folyamatosságról nem is beszélhetünk, csak szép alkalmi megnyilvánulásokról. A sokszor változott név, egyúttal jelzi a töredékes létet is. Ez a zenekari társulás nagyrészt a Vasgyári Zenekarra támaszkodott, erős zeneiskolai alappal. A zeneiskola és ambiciózus igazgatója semmiképpen nem akarta elveszíteni azt a szerepet, amit a zeneoktatáson kívül a zeneiskola a város egyetemes kulturális életében is jelentett. Ezért keresett mindenütt támaszt, ahol remélhetett, a Vasgyárban és a Lévay KE-ben. Ennek megfelelően a nevek a következő módon változtak: Miskolci Hangversenyzenekar, Lévay KE zenekara, Lévay KE Hangversenyzenekara. A névváltozás könnyen megtéveszthetne, de ez csak formai volt, illetve aszerint alakult, amint a társulások kívánták. A bármilyen néven szereplő zenekarok karmestere a zeneiskola igazgatója, Koller Ferenc volt. Természetes ezek után, hogy a név, az éppen soron lévő szervezeti forma és az éppen meglevő társulás szerint alakult a műsorpolitika is. Nem szabad elfelejtenünk, amit a Lévay KE-nél már említettünk, az egyesület céljának vallotta: „Nem annyira az új irodalom és művészet mesterséges megteremtését, mint inkább a régi értékek ápolását." Sőt azt sem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy a Lévay KE tulajdonképpen az egykori BMK utóda volt. S miután a BMK és ME Közművelődési Szakosztálya az I. világháború előtti Miskolc zenei életének szinte fő patrónusa volt, megfelelő kottatárral is rendelkezett, s ennek a pénzszükségben levő, de jó szándékú vállalkozásnak mindenképpen előnyt jelentett a meglevő zenei anyag, sőt hangszerek. Nagyon kevés kivételtől eltekintve tehát ezeknek a zenekaroknak a műsoranyaga részben ismételte a háború előtti műsorokat. A másik nagyon figyelemre méltó szempont a Vasgyári Zenekarral társulás és az ebből fakadó előnyök ezúttal inkább Miskolc, de kétségtelenül a Vasgyár zenei művelődése számára is. A Vasgyári Zenekart a munkásság tartotta fenn, tehát biztos anyagi bázison nyugodott, s noha a Vasgyári Zenekarral való társulás nem lehetett állandó, kottakölcsönzésben nagy segítséget tudtak adni. Nézzük meg a zenekarért folyó küzdelem ez útjának is egy-egy állomását. Amikor a 13. honvédgyalogezred zenekara már erőteljes tényezője lett a városnak a „másik út" is igyekezett színvonalas eseményeket nyújtani a város közönségének. 1930. II. 19-én Haydu István zenekari estet rendezett a Vasgyári Zenekarral. Boccherini és Saint-Saéns gordonkaversenye szerepelt a műsoron és még néhány kisebb mű. Ezúttal a Vasgyári Zenekar karmestere, a jó nevű Senger Gusztáv vezényelt, aki maga is kiváló csellista volt fiatal korában. A sajtó szerint: „Senger Gusztáv karnagy nagyszerű vezetésével a zenekar tagjai tudásuk legjavát adták. A hangverseny egy kis ízelítő volt abból, amit szeretnénk Miskolcon minél gyakrabban hallani".

5 9 1931.

1. 8-án ismét feltűnik egy együttes Miskolc városi Kamarazenekar címen. Tagjai a zeneiskolai növendékeken kívül lelkes miskolci muzsikusok voltak és a Vasgyári Zenekar fúvósai. A műsor éppen kamarazene jellegű volt. Mozart: Jupiter Szimfónia, Hubay: Falu rossza — nyitány, és Bach: 2 hegedűs versenymű. Előadták Rákos Arnold és Gránát József. Rendezte a Lévay KE, vezényelt Koller Ferenc.

60 59. Magyar Jövő. 1930. II. 22. 60. HOM HA 76.233. 1-85. 215