A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 21. (1982)

VARGÁNÉ ZALÁN Irén: Miskolc zenei élete a két világháború között (Második közlemény)

színű fátyollá vált."

37 Nem deríthető ki világosan ma már, hogy ezt a nagy örömet kiváltó gesztus „ama" 200 000 Korona volt-e, amelyről a városi jegyzőkönyv szólt vagy ezen felüli összeg. Mindenesetre, akár azzal, akár azon kívül, csekélyke anyagi alapot jelentett. Vagy marasztaljuk el lelkes elődeinket, amiért nem számoltak, csak lelkesedtek és időt, energiát nem sajnáltak? Másnap minden miskolci lap lelkesen méltatta a jelentős zenei eseményt, amelyet ma is annak kell tekintenünk. Sőt, ma amikor oly jól tudunk számolni, még inkább. A miskolci zene történetéből kitörülhetetlen lap, a többi hasonló nagy vállalkozással, hogy annyi nehézség közepette mertek vállalkozni rá, sőt teljesítették, amit vállaltak. S nem is akárhogyan. Rádió Rezső a színház karnagya írt értő és elemző kritikát. Elismerte Koller Ferenc szervezőkészségét, amit valóban ma sem lehet tőle elvitatni, és vezényléséről, karnagyi tudásáról is szép sorokat írt. „Koller Ferenc igazgató komoly bizonyságát adta karnagyi tudásának, valamint kitűnő érzékének a klasszikus zene stílusa iránt." Rákos Arnold kiváló művészetével a művet fényes sikerre vitte. „Hollósy Kornélnak, ennek a nagy készültségű művészembernek keze alatt a mű külső, belső szépsége érvényre jutott." Szász Edit, Halmos János, Pajor Ödön kiváló stílussal énekelték a szólórészeket.

38 A másik napilap szerint: „A filharmonikusok e debutje a legőszintébb művészi siker jegyében zajlott le, s ünnepnapja marad időkön át a város kultúrájának."

39 Azért nem mindegyik híradás volt ilyen lelkes és elragadtatott. Idézzük Thurzó Nagy László cikkét, aki csípős véleményét a város vezetőinek szánta. „Arról van itt szó, hogy néhány hónappal ezelőtt összeállt egy kicsiny társaság, amely zseniálisan dacos fejébe vette, hogy fejlett zenekultúrát csinál itt a végvidéken. Gondolatuk nem utópia, bár utópisztikus ízű." „De abból a számításból indultak ki ezek a lelkes művészek, hogy ez a 80 000 lakosú város — a Vasgyárral együtt —, ahol pezsgő sajtóélet van, ahol 2 hónap óta működik egy kultúrnívót megütő színház, lehet szorítani helyet a magasabb kultúrának is. És megcsinálták azt, amit tervbe vettek. Munkájuk eredményét dokumentálja a csütörtöki nap. Igen, de ez csak az első lépés volt. Az első sikeres harc. Harc, tehát háború, mint minden ezen a földön. Háború, amelynek elengedhetetlen feltétele az anyagi eszköz. Nagy lelki és fizikai erőfeszítést igénylő küzdelem, amely pénz nélkül csak félsikerrel oldható meg. Megelégedéssel állapíthatjuk meg, hogy a város feje elismerésreméltó gyorsasággal látta meg ennek a sokat ígérő vállalkozásnak az Achilles sarkát. Még az első előadás előtt ígéretet tett 100 000 Korona subvencióra. A közel 200 millió Korona költségvetéssel dolgozó város adományaként a Filharmóniai Társaságnak. 100 000 Korona békeidőben elég nagy összeg volt. Ma 100 000 Korona egy jobb férfiruha, egy kirándulás Pestre, ha úgy tetszik, 5 pár cipő. Jellemző azonban a szent naivitásukban minden felejtő művészlelkekre, hogy könnyezve kaptak az adományon. Koller igazgató úr csak azt a nemes gesztust látta, amely tagadhatatlanul kicsendült ebből a polgármesteri tettből. A deficit rémével küzdő Koller professzor úr nem vett kezébe papirost és ceruzát. De a közönségnek az a része, amely plajbásszal bánik, azonnal tisztában lesz azzal, hogy ennek a sok nullát reprezentáló számjegynek csak annyi az értéke, amennyivel őnagysága kalapját is nehéz lenne kifizetni.

40 37. HOM Ha 73.870.1. 38. Reggeli Hírlap. 1923. II. 16. 39. Magyar Jövő. 1923. II. 16. 40. Reggeü Hírlap. 1923. II. 17. 208