A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 21. (1982)

PARÁDI Nándor: A kácsi középkori lakótorony

kép 1—2). Ilyen keskeny testű patkót a kecskémét—árvaházi és a cegléd—madarászhalmi ásatásból közöltek.

13 Akácsi két patkótöredék arra utal, hogy a keskenyebb testű, hosszirányban gúla alakú sarkosak, az Árpád-korban, a 12—13. században voltak használatban.

14 A kétágú vékony vaspálcából álló tárgy felhajló, csúcsos végéhez U alakúra hajlított kis vaslemezke csatlakozik. A pálca egyik szára hurkos meghajlítás után folytatódik (12. kép 5). Ez a tárgy a régészeti emlékanyagban kevéssé ismert. Hasonlót Muhi középkori falu ásatási anyagából közöltek,

1 s egy másik az abaújvári Árpád-kori ispánsági vár feltárásakor került elő.

16 Mindkettő a kácsitól abban különbözik, hogy száruk kicsiny, ellapított részét lyukasztották át. Valószínűleg mindegyik rövid kard- vagy tőrhüvely váza volt. A kácsi rövid kard- vagy tőrhüvely esetében feltevésünket az is megerősíti, hogy a közelében keskeny, enyhe ívelésű, hosszúkás pengetöredék került elő, mely a mérete, szélessége alapján is a hüvelyvázhoz tartozhatott (12. kép 4). A kőmozsár és a vastárgyak vizsgálata is a kerámia-leletanyaghoz hasonló eredményre vezetett; az összehasonlító anyag alapján ezeket is a 12—13. századra keltezhetjük.

17 A járószintről származó leletanyag mintegy másfél évszázadra szűkíthető korhatározása, és a későbbi középkori (15—16. századi) leletanyag hiánya azt bizonyítja, hogy a lakótorony használata (lakottsága) a 14. századnál tovább nem tartott. * A magyarországi várépítészet kezdetei, a kialakulás folyamata, az utóbbi évtized kutatásainak eredményeként világosabban kezd kirajzolódni. A hazai várépítészet 1975ben megjelent összefoglalásában Fügedi E. arra figyelmeztet, hogy a 11—12. századi és a későbbi várépítés közötti különbség olyan szembetűnő, hogy két különböző korszakról lehet beszélni.

18 Azóta két feldolgozás is megjelent, amelyek közül az egyik a 13—14. századi várépítészettel, a másik az ország egyik jól lehatárolt tájegységének, a Börzsöny hegységnek középkori várépítészetével is részletesen foglalkozik. Fügedi E. a 13—14. századi várépítésről megállapítja, hogy Magyarországon csak királyi engedéllyel lehetett várat építeni, s úgy látszik, hogy az 1220-as évekig csak a király emelhetett várat. A magánvárak építése a királyi birtokok eladományozásával kezdődött el, majd a tatárjárás után, IV. Béla uralkodásának második szakaszában vett nagy lendületet. Az erődítések egy része fából épült, mely nem volt több egy fából épített toronynál, amelyet árok és sánc vett körül. Fennállásuk nem tartott sokáig: A 14. század 13. Szabó K., 1938. 17., 12. kép.: Topái J., 1972. 94., III. t. \\.:Müller R., 1975. 65, 73-74., 2. kép 10. 14. Hasonló formájú, hosszirányban gúla alakú sarkos, 12-13. századra keltezettet közöltek Bajorországból (lelőhelye: Geisberg bei Haugen). Dannheimer H., 1973. 42. t. 12., Kalmár /., 1971. 368. a pomázi ásatásokból 11. századi patkót említ. Korhatározását tévesnek tartom, az innen származó patkók későbbiek. 15. Éri L-Bálint A., 1959. 39., XXI. t. 9. 16. Gádor J.-Nováki Gy., 1980. 60, 74., VI. t. 13. 17. Itt említjük meg, hogy az ásatás során a habarcsos törmelék alsó részéből egy 34,3 cm hosszú vasfúró is előkerült. Az omladékból előkerülése arra utal, hogy csak a lakótorony pusztulása idején kerülhetett ide. 18. GerőL., 1975.63. 2* 19