A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 21. (1982)

PARÁDI Nándor: A kácsi középkori lakótorony

8. kép. Kőmozsár és cserépbögre (1-2.) kerültek felszínre. A DK-i részén, az árokpart közelében tűzhely átégett foltja látszott. A járószint a faltól az árok partja felé kissé lejtett. Az épületet körülvevő árok, a meredek hegyoldal felől sekély volt, a könnyebben megközelíthető Ny-i, a magasabb hegy felőli részén viszont egyre mélyült. Az átvágásból meg lehetett állapítani, hogy mindkét oldalról az árok falát a sziklába csaknem függőlegesre vágták ki. Az átvágásban az árkot a kőomladék beomlása miatt fenékig nem lehetett kibontani. Annyit mindenesetre meg lehetett állapítani, hogy a Ny-i oldalán, a torony külső járószintje és az árok kibontott mélysége közötti szintkülönbség 5,8 m volt (7. kép, 4—5. kép). Az árok feneke ennél azonban legalább 0,5 m-re mélyebben lehetett, s a szintkülönbség legkevesebb 6,3 m volt. A terepformákból és az ásatási megfigyelésekből annyit meg lehetett állapítani, hogy az árokkal körülvett, nagyjából kör alakú, átlagosan 26—27 m átmérőjű területen egyetlen vastag falú kőépület állt. Elhelyezkedése, mérete, alaprajza, falvastagsága és külső árokkal megerősítése alapján, valamint abból, hogy bejárata az alsó szinten nem volt, arra utal, hogy rendeltetése lakótorony volt. Következtetésünk biztosabb megalapozására az ásatás során talált leletanyagot vizsgáljuk meg. Itt ugyanis aránylag kedvező helyzetben vagyunk, mert a leletanyag alkalmasnak látszik az épület korának pontosabb megállapítására. A lakótorony belsejében egészen kevés leletanyag volt; a járószintről néhány Árpád-kori cseréptöredék, a fölötte levő habarcsos törmelék aljából viszont 17—18. századi leletanyag: mázas, kiegészített tál, mázas edénytöredék, lábbeli patkótöredék került elő. Úgy látszik ebből, hogy az épület legalsó szintjének teljes pusztulása, beomlása a 17—18. században következett be. A leletanyag nagy része a lakótorony közvetlen környékéről, a külső járószintről származik. A cseréptöredékek legtöbbje fazekakhoz tartozott. Anyaguk legtöbbször kavicsos, sárgásfehér, halványbarna, halvány vörösesbarna, halványpiros színű. Kiegészíthető csak egy halványbarna színű, zömök formájú, szélesebb testű és szájú kis cserépbögre volt 14