A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 21. (1982)

CSORBA Csaba: A Fige család följegyzései

Úgy van, mert szabad az övéivel, az ő minden teremtéseivel; egyen reggel, máson délbe, éstve lesz az halál, gyász lármája festve. Kedves férj, nyugodj meg azért azon, ámbár rádnézve gyászos eset ez, tudod, valami van az ég alatt, van az égi gondviselés alatt. Atya felett 1 Halandó 74 esztendőt élt teljességgel, öreg ez aki e hajlékba tért Lásd e jutalma a kegyességnek, a tiszta, okos gyönyörűségnek. 2 Kedves férjével hív szívvel élve véle, jeles gyermeket szemlélve, örömmel futotta szép pályáját, azért bírta méltó koronáját. 3 Nyugodj meg, jó gyermekeket adott, Anya, neved áldásba maradott. Elágazott kedves feleidnél, Unokaöcs önön gyermekidnél. 4 Nyugodj meg, bezárandó a sírnak zárjával a menny angyali bírnak, felpattanván általok fedele, él veled Jézus s te is élsz vele. Alatta: Molnár Juliánná írta Márczius 13 Fige Istvánné Mint a szép híves patakra (a református 42. zsoltár dallamára írott búcsúztató) 1 Oda van a termo' szóló', e ház fő ékessége. Az atyai s a gyermeki szívek gyönyörűsége. Oda egy példás hív pár, ki pótolhatatlan kár. Egy ritka anyai kebel. 2 Éppen, midőn az harmincz őszt megérte hitvesével. Házát felékesítette öt jeles gyermekével. Mint egy megpihent pálma, Csendesen nyugszik már ma. Megadta díszét házának, gyümölcs orvén a hazának. 132