A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 21. (1982)

CSORBA Csaba: A Fige család följegyzései

A FIGE CSALÁD FÖLJEGYZÉSEI Közli: CSORBA CSABA A néprajzban, ül. a falutörténetben sajátos értéket képviselnek a paraszti írásbeliség emlékei. Ezek között külön helyet foglalnak el azok a füzetes följegyzések, amelyeket egy-egy család sokszor generációkon keresztül vezetett, leírva bele az időjárást, a nevezetesebb eseményeket, a kiadásokat, bevételeket, följegyezve különféle alkalmakkor használatos köszöntőket, versezeteket. A többnyire vegyes följegyzéseket tartalmazó — a múlt század közepétől egyre gyakoribbá váló — füzetek értékes adalékokat szolgáltatnak a folklórkutatás, a gazdaságtörténeti kutatás és a nép történeti tudatának kutatása szempontjából. A Fige család följegyzései elsősorban történeti, gazdaságtörténeti szempontból becsesek, értékes adalékokat jelentenek a nép történeti tudatának vizsgálatához. Jó összevetést jelent e tekintetben Dobos Ilona: Tarcal története a szóhagyományban (Akadémiai K. Bp. 1971) és újabban Kosa László: Megjártam a hadak útját. A magyar nép történeti emlékezete (Móra K. Bp. 1980) c. kötete. Hernádnémeti községet 1254-ben említi először oklevél. A középkorban gyakran változtak birtokosai, majd a hatalmas tokaji uradalom részeként a Szapolyaiaké lett, később a Serédyeké, a XVI. század második felében a töröknek is fizetett adót. Elnéptelenedett, majd újjátelepítve Rákóczi-birtok lett, hajdútelepüléssé vált. Az itteni hajdúknak 1630-ban I. Rákóczi György adott kiváltságlevelet, amit fia, II. Rákóczi György 1654-ben megerősített. A németi hajdúk kiváltságlevele később mintául szolgált a kesznyéteni, lúci, szederkényi, bocsi hajdúk kiváltságlevelénél. Hernádnémetinek 1695-ből a pecsétje is ismeretes. Hajdúkiváltságait azonban — a környező falvakhoz hasonlóan — nem tudta megőrizni, 1713-ban királyi adomány révén báró Meskó Jakab birtoka lett, majd az Erdődyek és Zichyek is szereztek itt birtokrészeket. A XVIII. században a falu részben katolikus, részben református lakosságú. A r. kat. templom 1768-ban épült, 1794-ben és 1857-ben bővítették. A reformátusok a feltehetően középkori eredetű templomot használták egészen 1895-ig, amikor helyére újat emeltek, amire a följegyzés is utal. 1849-ben a közeli Gesztely nevezetes ütközet színhelyévé vált július 28-án: a Leiningen vezette honvédcsapatok visszavonulásra késztették az Onga felől támadó orosz cári sereget. A múlt század végén Hernádnémeti határa 5844 kat. hold, 345 házában 2133 lakosa volt (reformátusok, katolikusok, kisebb részben görög katolikusok). Volt a községben posta és takarékpénztár. Az első világháborúban Hernádnémeti 64 halottat vesztett, emléküket kis liget őrzi. Hernádnémeti jelenlegi lakossága immár két évtizede 3500 körüli, a mezőgazdaságban dolgozókat a Hernádvölgye Termelő Szövetkezet foglalkoztatja. 125