A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 21. (1982)

L.WOLF Mária–SIMÁN Katalin: A Herman Ottó Múzeum ásatásai és leletmentései 1980-1982

Sajópetri (miskolci járás) 1982. tavaszán Dr. Szepesi József (Miskolc, Mikes K. u. 34.) bejelentést tett, hogy Kistokaj és Sajópetri között egy alkalmi homokbányában cserépdarabokat talált, amelyek közül be is hozott egy XIII. századi töredéket. A helyszíni szemle során megállapítottuk, hogy az alkalmi homokbányának használt kis dombon valaha egy Árpád-kori település volt. A homokbánya metszetében a mai felszíntől kb. 60-70 cm mélyen házak nyomait lehetett megfigyelni. Gádor Judit-L. Wolf Mária Sajószentpéter—Nagy korcsolás (miskolci járás) 1981. őszén Wolf Mária és Tóth Péter terepbejárást folytatott a Nagykorcsolás nevű hegyen. A magassági pont közvetlen közelében, kiskertekben számos kőeszközt és hulladékanyagot gyűjtöttek. (Ltsz: 82.8.1—55.) 1982. júliusában ásatást folytattunk a magassági ponttól délre. Az ásatások során viszonylag kis mennyiségű anyagot találtunk a felszíntől átlag 40 cm mélységben anélkül, hogy az eredeti réteget megtaláltuk volna. A leletanyag nagyrészt a középső paleolitikumba tartozik. Simán Katalin Sály—Lator (mezőkövesdi járás) A Lator-hegyen 1980-81—82. években a honfoglalás kori örsúr-nemzetség központjaként épült, nagyméretű, égetett sáncos földvár északkeleti részén végeztünk sáncátvágást. Az eddig feltárt kb. 3 m mélységig 12 szintben bontottuk ki, rajzoltuk, fotóztuk a sánc szerkezetét alkotó famaradványokat. A vizsgált szakaszon kb. 12 méterre becsüljük az épített faszerkezet szélességét (3. kép). A szakaszosan felrakott gerendaszerkezet és a közé döngölt föld sűrűsége, keménysége következtében az átégés nem egységes. Erősebben és kevésbé átégett rétegek váltják egymást. A vörösebbre égett felső rétegben lazább elrendezésű rekeszes faszerkezetet figyelhettünk meg. Ezalatt elszenesedett, hamus, kormos réteg húzódik, amelyben az egymást keresztező gerendák sűrű rácsot alkotnak. Lejjebb erősen döngölt, kemény rétegben a barna, korhadt állapotban meglevő, sűrűn egymás fölé helyezett gerendák falat képezve alkotnak rekeszeket. Találtunk függőleges cölöplyukakat is. Az egymást keresztező vízszintes gerendákat és a függőleges cölöpöket egymáshoz csapolták. Mind a vízszintes, mind a függőleges gerendák körül agyagtapasztás nyoma figyelhető meg. A sánc külső szélén két sorban, a belső oldalon három sorban találtunk függőleges cölöpsorokat. A sánc külső oldalán köveket helyeztek a gerendák közé, amelyek részben erősítették a szerkezetet, de egyúttal a levegőjárást is biztosíthatták. A sánc építési korát a rekeszek közötti földből előkerült X. századi kerámiatöredékek bizonyítják. A faszerkezetet kitöltő földben nagy mennyiségű őskori lelet volt, amelyet a várhegyen levő őskori telep földjéből hordtak fel. A hegy rézsűs oldalában kiképzett teraszokon kora vaskori településnyomok mutatkoztak kutatóárkainkban. 121