A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 21. (1982)

PARÁDI Nándor: A kácsi középkori lakótorony

A KACSI KÖZÉPKORI LAKÓTORONY PARÁDI NÁNDOR A középkori építészeti emlékek kutatása Magyarországon is, mint Európa több országában, a jelentősebb építmények, köztük a várak tanulmányozásával kezdődött. A jelentősebbek megismerését rendszerezésük követte.

1 Az eddig feldolgozott anyagból kiderült, hogy a magyarországi középkori várépítészetnek vannak olyan szakaszai, amelyekről ma is keveset tudunk. Különösen vonatkozik ez a várépítészet első nagy szakaszára, a magyar honfoglalástól az Árpád-kor végéig eltelt négy évszázadra. Ennek a kornak kutatásában az utolsó 10év számottevő eredményt hozott. Akácsi várhegyen végzett kisebb méretű régészeti feltárás az Árpád-kori várépítészet megismeréséhez újabb adatokat szolgáltatott. Kacs falu a Bükk hegység déli részén fekszik, több oldalról magasabb hegyek, dombok veszik körül. A falut délnyugatról is magasabb hegy, délkeletről dombhát határolja; déli irányba azon a keskeny szűkületen lehet átjutni, amelyen a Kacs fölött eredő patak folyik keresztül, és közvetlenül mellette a Tibolddarócra vezető út halad át. A szűkületet nyugatról határoló magasabb hegy padkaszerű kiugrását „Várhegynek" nevezik. A kiugró padkát meredek hegyoldal veszi körül, a mögötte magasodó hegytől mélyebb terepszakasz választja el. A meredek hegyoldallal és a hozzá csatlakozó árokkal kör alakban lehatárolt, nagyjából 26—27 m átmérőjű magasabb területet kőtörmelék borította (1-2. kép). Az 1967—68. évben végzett ásatás során a kör alakú kis terület közepe táján a köves omladékból négyzet alaprajzú, egészen vastag falú építmény, torony maradványa került felszínre. A négyzet alaprajzú torony sarkainak megkeresésén kívül, belsejét, az árokig terjedő terület DK-i és K-i részét (a külső terület mintegy 1/3-át) tártuk fel; ezenkívül az árkot K-i és Ny-i oldalán kutatóárokkal vágtuk át (6. kép). Az árokkal körülvett terület közepe táján feltárt 10X10 m-es négyzet alaprajzú torony falvastagsága 2,5 m, a belső területe 5X5 m. Falazása habarcsba rakott szabálytalan alakú kövekből készült, amelyhez nagy valószínűséggel az épületet körülvevő, a sziklába vágott árok kibányászott köveit használták fel.

2 Falai, az omladéktól elborítva, az egykori felszín fölött 1—2,3 m magasságig maradtak fenn. Falát közvetlenül a sziklára alapozták. Külső sarkain, a járószinttől 70 cm-re téglalap alakúra faragott kövekből sarok armirozása volt, amelynek legalsó sarokköve a DK-i sarkon eredeti helyzetében maradt 1. A magyarországi várak újabb, a régebbieket is tárgyaló, jól használható rendszerezése: Gerő L., 1955., különösen 8-10, 95-98. 2. Az árokfal kó'anyaga azonos a feltárt épületmaradvány köveivel. - Már az ásatás eló'tt ugyanezt feltételezte Kozák K., 1968. 231. 9