A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 20. (1981)
PISZTORA Ferenc: A pszichiátriai kórrajzokban rejlő folklorisztikai információk jelentősége a szellemi néprajz számára
A PSZICHIÁTRIAI KÓRRAJZOKBAN REJLŐ FOLKLORISZTIKAI INFORMÁCIÓK 231 addig marad az orvos átok alatt, amíg őt haza nem ereszti."; 1906. VI. 23.: „Mindenféle mókát csinál, közben jár, keresztet hány, azt mondja, hogy babonáz. Olykor összeráncolja a homlokát, úgy babonáz."; 1906. VIII. 6.: „Nem vesz inget, hanem meztelen testére ölti a ruháját, mert különben nem tud babonázni. A betegtársait azzal fenyegeti, hogy megrontja őket... stb." A második kérdésfelvetés megválaszolásakor először is a forrásanyag, azaz a pszichiátriai kórrajzok időbeli megjelenésének a kezdetét célszerű tisztázni. Jó tudni, hogy ezek a terminusok nem okvetlenül esnek egybe a legelső pszichiátriai intézmények keletkezésének az időpontjaival, amire klasszikus művében LENZ, H., is céloz. Ő u.is az utóbbi 100 év schizophrén és depreszsziós beteganyagánál észlelhető tünetváltozásokat dolgozta fel, összefüggésben az adott időszak társadalmi és ideológiai viszonyaival. Vizsgálati anyagát az Ausztriai Niedernhart területi elmegyógyintézetének kórrajzarchívumából vette. 22 Jóllehet ez az intézmény 1836-ban már működött, használható kórrajzokat csak 1856-tól sikerült találnia, de akkortól is évenként legfeljebb egykettőt. Az anyag rendszeres tudományos feldolgozása 1876-tól volt lehetséges. A világrészek közül Európa volt az a kontinens, amelyen elsőként valósították meg a korszerű orvostudománnyal integrált, tudományos alapon művelt és kórházi keretekhez kötött pszichiátriát. Angliában és Franciaországban már a XVIII. század második felében létesültek elmegyógyintézetek; ugyanerre az orvostörténész Fischer-Homberger, E., szerint Németországban főleg a XIX. század első, Ausztriában pedig a második ötven évében került sor. 23 . KRAEPELIN.E., mindenesetre büszkén említi egyik tanulmányában, hogy 1911-ben Németországban a 187 nyilvános elmegyógyintézet mellett 16 egyetemi pszichiátriai klinika, 5 katonai és 11 fegyintézeti pszichiátriai osztály működött, ezenkívül 225 magánintézet és 85 szanatórium állott az elmegyógyászat szolgálatában. 24 Hazánkban a legelső írásos pszichopathológiai dokumentumok a XIX. század 60-as, 70-es éveiben keletkeztek. Ettől kezdve a kutatási célokra is alkalmas pszichiátriai kórrajzok száma fokozatosan szaporodott, párhuzamosan a XIX. század utolsó évtizedeiben létesített elmegyógyintézetek és osztályok növekvő számával. A M. Kir. Belügyminisztérium által közzétett „Magyarország Elmebetegügye" pl. az 1900. évben hazánkban működő pszichiátriai intézmények között 4 állami elmegyógyintézetet, 1 egyetemi elmekórtani klinikát, (Kolozsvár) 1 forenzikus pszichiátriai létesítményt, 1 állami pszichiátriai kórházat (Pozsony), 16 nagyobb közkórház elmegyógyászati osztályát, 4 magánkórházat stb. sorol fel. 25 Forrásérték szempontjából — vagyis a kóros tünetek és a hátterükben meghúzódó társadalmi-kulturális adottságok megfestésének alaposságát tekintve — célszerű a leggyakoribb lelőhelyekről származó kórrajzanyagot minőségileg három csoportba osztani: „Osztályon felüliek''-nek minősíteném az 1896-ban megnyitott és 1908-ig a kiváló képességű és szorgalmú MORAVCSIK ERNŐ EMIL professzor által vezetett Igazságügyi Országos Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetből származó, kezdetben kézírással írt, s 18—24 oldalt is kitevő kórtörténeteket és szakvéleményeket. Hasonlóképpen ide sorolnám a Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Elme és Idegkórtani Klinikájának a kórrajzanyagát, különösképpen 1908-tól kezdve, amidőn is a fentebb említett MÓRA VCSIK E. E. professzor vette át a Klinika vezetését, amit 1924-ben bekövetkezett haláláig gyakorolt. A kórrajzok bősége akkoriban vetekedett egy szerényebb biográfia terjedelmével, a decursusok sokszor még a betegek napi álmait is tartalmazták. Ezek a kórtörténetek a Klinika legmagasabb színvonalú kórrajzait képviselik, s kiválóan alkalmasak bármilyen retrospektív tudományos feldolgozásra.
