A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 20. (1981)

PISZTORA Ferenc: A pszichiátriai kórrajzokban rejlő folklorisztikai információk jelentősége a szellemi néprajz számára

A PSZICHIÁTRIAI KÓRRAJZOKBAN REJLŐ FOLKLORISZTIKAI INFORMÁCIÓK JELENTŐSÉGE A SZELLEMI NÉPRAJZ SZÁMÁRA* PISZTORA FERENC A folklorisztikus témájú túlértékelt és téveseszmék, hallucinációk és illúziók, félelmek és fóbiák stb. tudományos elemzése és kutatása főképpen a következő két szempontból bír jelentőséggel: Mindenekelőtt a pszichopathológiának van szüksége számos kórtünet értelmezésében a folklorisztika segítségére. A Monarchia korában éppúgy, mint ma, a mindennapi klinikai gyakorlatban a pszichiáter ugyanis gyakran találkozott és találkozik az archaikus népi tudat, a folklór elemek pszichopathológiai vetületeivel, különösképpen a babonás hiedelmek befolyásos-megrontásos téveseszmék formájában való jelentkezésével. Ez a gyakorlati találkozás megköveteli a vizsgálótól, hogy három vonatkozásban is helyes ítéletet alakítson ki: így elsősorban azt kell felismernie, hogy mikor van szó csupán a folklorisztika tárgykörébe tartozó népi hiedelmekről, mondákról, mítosz-elemekről stb. és mikor azok már kórosnak tekinthető pszichopathológiai feldolgozásáról. Ez, a normális és a kóros lelki jelenségek könnyen egybemosódó határterületén elvégzendő differenciáldiagnosztikai tevékenység a pszichiáter részéről többek között azt is feltételezi, hogy bizonyos mértékű folklorisztikai ismeretekkel rendelkezzen. Csakis azok birtokában lesz képes u.is elkülöníteni az ép lélektani jelenségeket a kórosaktól, s tudja majd helyesen értelmezni a kettő viszonyát. Találóan fogalmazza meg ezt a követelményt /. ZUTT professzor az alábbiakban: „A tévely elmekóros állapotát bizonyára könnyebben és jobban megérti az, aki előkészületként pl. a sámánok extatikus és megszállottsági képeivel foglalkozik, mint aki egész életében folyton csak hullákat boncolt."

1 Másodszor: a pszichiáter további feladatát képezi, hogy a folklorisztikus témáknak a kórlélektanf tünetek keletkezésében, pathodinamikájában játszott szerepét elemezze és értékelje. Ez a szerep — a kórképek struktúrájának vizsgálatára hivatott Birnbaum-féle analízis értelmezésében — egyaránt lehet pathogenetikai, pathoplasztikus, predisponáló, preformatív vagy provokatív.

2 Miután az archaikus babonák és a népi hiedelmek — főleg a falusi lakosság körében jelentkező reaktív pszichosisok vonatkozásában — igen gyakran induktív, vagyis direkt kórnemző szereppel bírnak, e hiedelmekkel való foglalkozás a mentálhygiénés prevenció érdekeit is szolgálja. Végezetül harmadszor: az elmegyógyásznak fel kell figyelnie a folklorisztikus téveseszmék jelentős hányadánál fennálló forenzikus szövődmények lehetőségére. Feltűnő ugyanis, hogy a babonás-megrontásos hiedelmekhez kapcsolódó, erős negatív indulatokat provokáló és fenntartó túlértékelt és téveseszmék milyen gyakran vezetnek súlyos életellenes cselekményekhez. Akár olyan formában, hogy a sajátmagát, vagy hozzátartozóit megrontottnak hitt személy elkeseredésében kísérel meg öngyilkosságot, akár úgy, hogy vélt megrontója ellen támad s annak megölése révén próbál megszabadulni az ártalmas rontástól.

3 * A XXVI. Nemzetközi Orvostörténeti Kongresszuson, Plovdivban, 1978. aug. 25-én „La docwnentation psychiatrique — une source nouvelle et encore peu utilisée des recherches folkloriques" — címmel elhangzott előadás alapján írt tanulmány.