A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 20. (1981)

DÉTSHY Mihály: A sárospataki egykori trinitárius kolostor építéstörténete

A SÁROSPATAKI EGYKORI TRINITÁRIUS KOLOSTOR ÉPÍTÉSTÖRTÉNETE 79 1. kép. A sárospataki trinitárius kolostor 1784-ben készült felmérése, Oratschek András rajza 1766-ban például az atyák Trautsohn herceg jószágkormányzójához fordultak két szál tölgyért tetőzetük javításához, mert — mint előadták — közismert, „milyen nyomorúságos állapotban és milyen szegénységben van már jónéhány év óta nyomorult rezidenciánk !"

42 A trinitárius rendház alig féltucatnyi lakója mégis háborítatlanul élt, mialatt környezetükben jelentős változások álltak be. 1773 ban feloszlatták a jezsuita rendet és itteni szomszédos kolostorát is. 1776-ban kihalt a Trautsohn hercegi család, és az uradalmat a Kamara vette kezelésbe. 1781-ben a Kamara bezáratta az életveszélyessé vált gótikus plébánia templomot, miután boltozata omladozni kezdett. Az újjáépítés ideje alatt a város katolikus lakosai számára a jezsuiták helyébe lépett világi plébánia ismét a trinitáriusok „szűk templomocskájában" tartotta az istentiszteleteket.

43 Csak 1787 novemberében nyílt meg újból a helyreállított plébánia templom a hívek előtt, bár új berendezése ekkor még nem készült el. A Kamara és az egri püspök úgy vélekedett, hogy „miután a nagytemplom elkészült, inkább azt látogassák, mint a szűk másikat, amely az összesereglett nép befogadására nem elég tágas".

44 Ekkor azonban a kolostor és temploma már nem a trinitáriusoké volt. 1783 decemberében II. József elrendelte a legtöbb szerzetesrend, közöttük a trinitáriusok feloszlatását, és ennek alapján a pataki rendház felszámolását is kihirdették. Az erre kiküldött bizottság 1784 januárjában felleltározta a rendház minden ingóságát, majd februárban Oratschek András sátoraljaújhelyi építőmester felmérte a kolostort és melléképületeit, és más iparosokkal együtt