A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 20. (1981)
DÉTSHY Mihály: A sárospataki egykori trinitárius kolostor építéstörténete
76 DÉTSHY MIHÁLY Az alapítók és a rend buzgósága ellenére a kolostor és templomának kiépítésére több mint három évtizedig mégsem került sor. A Tokaji-felkelés, Rákóczi fogsága, majd szabadságharca, s bukását követően pedig birtokainak elkobzása és eladományozása megakadályozta ezt. A rend képviseletében legfeljebb egy-két szerzetes tartózkodott Patakon inkább csak a birtokjoguk fenntartására. A szabadságharc végén éppen itt időző két szerzetes a dühöngő pestisjárványnak esett áldozatul, és a plébániatemplomban temették el őket 21 . Az Annales szerint ezek Lengyelországból jöttek, mert a szabadságharc alatt Bécsből nem küldhettek, és pótlásukra továbbra is onnan delegáltak atyákat 1716-ig, amikor az osztrák rendtartomány főnökével megegyezve az utolsókat visszahívták. A következő tíz évben a rend részéről elhagyottan álltak ezért az épületeik. 22 Ezt a helyzetet tükrözik az ebből az időből ránkmaradt összeírások is. A Rákóczi elfogatása után 1701 novemberében készült konskripció az uradalom tartozékai között sorolja fel az épületet: „Kőház, egykor Rákóczi-féle, de már Őfelsége részére terményraktározás céljára fordították az ugyanott levő fegyvertárral együtt." 23 A városnak Rákóczi kurucai által történt felszabadítása után, 1704. február 25-én felvett összeírásában az épület megnevezése: „Néha Profánt haza... Most kglmes Vrunk Tisztei laknak benne." 24 A szabadságságharc bukását követően elkobzott és az osztrák Trautsohn hercegnek adományozott uradalomról a Szepesi Kamara utasítására készült 1712. évi összeírásban az uradalom tulajdonai között szerepel az „Egykor Rákóczi-féle kőház, mely már hosszú idő óta ő szent felsége számára terménytárolásra szolgál". 25 Egy másik összeírásban ugyanebből az évből a puszta telkek között található mint „Egykori terményraktár", tulajdonosa említése nélkül, ugyanakkor szerepel egy „Egykori fegyvertartó ház, melyet utóbb a földesurak a tisztelendő trinitárius atyáknak adományoztak" 26 . A már említett 1714. évi leltár ezt nem tartalmazza, most viszont a rend birtokaként szerepel „a hajdani gabonás ház, amelyet Rákóczi fejedelem a trinitárius atyáknak adományozott, amelynek szomszédságában régi paloták romjai állnak". 27 Egy 1715-ből vagy kevéssel későbbről ránkmaradt urbárium már mindkét épületet a rend tulajdonának nevezi. Egyik „az uradalom egykori gabonás háza, közel a pusztuláshoz, azonban ténylegesen a trinitárius atyák tulajdonában", a másik a „Lőporos torony, amelyre a trinitárius atyák formálnak jogot". 28 Az 1724. évi összeírás szószerint megismétli ezeket a megnevezéseket. 29 A kolostor benépesítését és kiépítését a rendtörténet szerint véletlen esemény indította meg. Az Annalesben olvassuk, hogy 1726-ban az addigra már felépült egri trinitárius kolostor egyik szerzetese, Fráter Martinus ab Assumptione, aki gyakran járt Patakra, találkozott Körössy Györggyel, Rákóczi egykori tisztségviselőjével, buzgó katolikus hívővel, aki kérdőre vonta, miért hagyja a rend pataki házát ennyi ideig lakatlanul és juttatja ezzel végső romlásra. Miután az atya az elmúlt idők viszontagságaira, a fennálló szűkös viszonyokra és pénz hiányára hivatkozott, Körössy erejéhez mért támogatást ígért. A szerzetes Egerbe visszatérve éppen ott találta a rendtartomány egyik legfőbb funkcionáriusát, a commissarius generálist, és azzal utazott újra Patakra. Körössy betegágyából felkelve mutatta meg nekik a puszta házat és telküket. A ház
