A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 20. (1981)

PISZTORA Ferenc: A pszichiátriai kórrajzokban rejlő folklorisztikai információk jelentősége a szellemi néprajz számára

A PSZICHIÁTRIAI KÓRRAJZOKBAN REJLŐ FOLKLORISZTIKAI INFORMÁCIÓK 235 többsége „fennakad." S miután az elmebetegek rendszerint őszintén beszámolnak folklorisztikus témájú tüneteikről, és mert ezek a tartalmak az érzékcsalódásokban és a téveseszmékben markáns megfogalmazást nyernek, nem okoz különösebb nehézséget a kiválasztásuk sem az élő személyeknél észlelhető, sem a pszichopathológiai dokumentumokban leírt kóros jelenségek tömegéből. Folklorisztika és pszichopathológia összefonódását, a szellemi néprajz tárgykörébe sorolható témák előszeretettel és meglehetős gyakorisággal kórlélektani tünetek keretében való jelentkezését illetően érdemes megemlíteni e tanulmány írójának — aki gyakorló pszichiáter — és munkatársainak a jelenre vonatkozó tapasztalatait. PISZTORA F. és GÁL P. az 1967—1977-ig terjedő időszakból a mai Borsod-Abaúj-Zemplén megye 4 pszichiátriai osztályának kórrajztárában végeztek válogatást, kizárólag a korspecifikus és az archaikus témákat tartalmazó kór történeteket kigyűjtve.

29 A talált 260 kórtörténetnek kb. a kétharmada tartalmazott a jelenkorral kapcsolatos, arra jellegzetes és egyharmada archaikus — azaz vallási, folklorisztikai és mythológiai — tematikájú anyagot. Ez utóbbi archaikus témák kb. egynegyede volt szorosabb értelemben folklorisztikai vonatkozású. (Vagyis a 260-as anyagra vonatkoztatva nem egészen 10%.) PISZTORA F. és HÖRCSIK E. egy másik statisztikai összeállítása a folklorisztikus anyagon belül is kiváltképpen a mágikus-megrontásos téveseszmék napjainkban is relatíve gyakori előfordulására hívta fel a figyelmet.

30 A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kórház férfi és női elmeosztályain az 1965 és 1967 között előfordult babonás témájú pszichózisokat tartalmazó kórlapokat gyűjtve ki, a következőket állapították meg: 1965-ben a női elmeosztályról távozott 510 beteg között 26 ilyen eset adódott (5,1%), míg a férfi elmeosztályról az év során elbocsátott 1146 beteg között 6 babonás kázus fordult elő. (0,52%). Ugyanezek az arányok 1966-os és 1967-es évben a nőkre vonatkozóan a következőképpen alakultak: 431 : 37 (8,58%) és 390 : 16 (4,1%); a férfiakat illetően: 857 : 5 (0,52%) és 874: 1(0,11%). A női és férfibetegek forgalmát évenként összesítve, majd a három év átlagát tekintve az esetek 2,17%-ánál szerepeltek babonás-megrontásos tartalmak. Ez ideig nem történt célzott és alapos összehasonlító vizsgálat arra nézve, hogy vajon a folklorisztikai gyűjtőutak eredményei, vagy a pszichiátriai megfigyelések idevonatkozó adatai tükrözik e átfogóbban — az összes régióra, ethnikai csoportra, a népesség minden rétegére kiterjedően —• az ország egészének a szellemi néprajzát. Ismerve azonban az utóbbi 100 év hazai pszichiátriai intézményekben őrzött kórrajzanyagát, e sorok írójának az az impreszsziója, hogy a pszichopathológiai dokumentumokban —> úgy térbeli, mint időbeli vonatkozásban — rendkívül széleskörű folklorisztikai adathalmaz gyűlt össze. Könnyen lehetséges tehát, hogy ez az adathalmaz olyan helységekből, olyan szociális rétegekből, vagy időpontokból származó információkat is tartalmaz, amilyenekkel a normál populáció folklórja nem rendelkezik, s amely kútfők vizsgálatára a néprajzi gyűjtőmunka még nem, vagy csak alig terjedt ki. Ez a meggondolás is hivatott arra, hogy további ösztönzést adjon a folklorista és a pszichiáter e téren oly kívánatos együttes kutatómunkájának. JEGYZETEK 1. ZUTT J.: Transkulturelle Psychiatrie. Grundsátzliche Erwágungen über ihre Möglichkeiten. Der Nervenarzt, 38. Jhrg., 1967. 8. 2. HÖRCSIK E.—PISZTORA F.—GÁL P.: Archaikus tudat, folklorisztikus téveseszmék Északkelet-Magyarországon tegnap és ma. A Magyar Ideg- és Elmeorvosok Társasága Tiszántúli