A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 20. (1981)

VIGA Gyula: 19. századi adatok a miskolci vásárok rendjéhez

19. SZÁZADI ADATOK A MISKOLCI VÁSÁROK RENDJÉHEZ 215 A helyi sajtó meglehetősen sokat ostorozta a város elöljáróságát a főutcai piac miatt. Ebben — a közegészségügyi, közbiztonsági, stb. elvárások mellett — látnunk kell a kapitalizálódó város polgárosodásának — a külsőkben is megnyilvánuló — tendenciáit. A Borsod című lap 1886-ban így írt: „Talán sehol sincs annyi kirakott holmi az utczákon, mint Miskolcon hetivásár alkalmával a színháztól le egészen a Király-utczáig. Ott az egész utcza egy zsibvásár; láthatók egész halmaz bádogos áruk, kályhák, bútorok, koporsók, hordók és faedények, régi- és új ruhák, seprűk és dorongok a legnagyobb választékosságban és nem az áruhelyeken, hanem kint az utczán. Vájjon megengedhető-e ez olyan nagy forgalmú utczán, mint a Széchényi utca?"

26 Sürgette a sajtó a Búza-tér rendezését, különösen a rozzant fabutykák (áruló bódék) lebontását,

27 s szorgalmazta vásárcsarnok építését, a vám olcsóbbá tételét, s a szekerek számára leálló-helyek építését, vélvén, hogy a piac visszaesésének és drágulásának ezen dolgok rendezetlensége, ül. hiánya az oka.

28 Gyakran kifogásolja a sajtó, hogy nem vetnek véget a kofák nyerészkedésének : „A drágaság fő okozói a kofák, még pedig az által, mivel nincsen megtiltva nekik az elővásárlás... Tudtunkkal volt már erre szabály, vagy intézkedés; lehet, hogy most is van, hanem úgy mint sok más egyéb, csak papíron marad... Hogy a vevő a kofák nyerészkedésének és csalásának ki ne legyen téve, szükségesnek tartjuk, hogy végre valahára a literrel és félliterrel való mérés, a rakásokban való kiárulás betiltassék... minden kilószerint méressék ki, azaz súly szerint."

29 A sajtó és a közvélemény tehát a modern piacért száll síkra, kifogásolja a kofák elővásárlási lehetőségét. Többször felvetődik az egységes mértékrendszer bevezetésének szükségessége, amely az egész magyar vásárügy évszázadokon át húzódó problémája volt. Törvények egész sora foglalkozott az egységes mértékrendszerrel, de ennek kialakítása csak 1874-ben sikerült.

30 A vásárokon azonban még sokáig továbbéltek (részben élnek) a régi formák (1. alább). A XIX. század utolsó két évtizedére sikerült megteremteni a főutca rendjét, s elterelni onnan a hetivásárokat. Mindez azonban nem ment könynyen, s időnként vissza-visszatértek az árusok a főutcára. Erről tanúskodik a Borsod megyei Lapok cikkírója (1900): „.. .hosszú küzdelmek után csakugyan elterelték a piaczot a Palóczy —• és Nagy-Major utczákba, felszabadítván a főutczát azon kellemetlen és a közlekedést megakadályozó nyűgtől, mellyet minden piacz forgalma okozni szokott és tűrhető tisztává, relatíve tetszetőssé lett egyetlen „ékességünk" téve. Váratlanul, minden előleges híradás nélkül egyszerre csak arra ébredtünk fel, hogy ismét visszakerült a piacz és az egész főutcza ismét az adás-vevés színhelyévé lett, ismét ott ténferegnek a kofák, a járókelők, a cselédek, a puttonos, zsártásos és bátyus asszonyok egész sokasága.. ."

31 Az 1860-as évektől nyomtatott formában is megjelenő vásár- és piacrendőri szabályok már egyértelműen meghatározzák a sokadalmak rendjét. A vásári rendészetnek már korábbi hagyományai voltak Magyarországon. Felügyelt a közrendre, személyi és vagyoni biztonságra, tűzvédelemre, ellenőrzéseket és igazoltatásokat végzett.

32 Miskolc város piacrendőri szabályaiból — a korabeli vásári rend mellett — egy új városkép, s újfajta, polgárosult