A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 20. (1981)

VIGA Gyula: 19. századi adatok a miskolci vásárok rendjéhez

19. SZÁZADI ADATOK A MISKOLCI VÁSÁROK RENDJÉHEZ VIGA GYULA A megtermelt javak cseréje, az árucsere vizsgálata az utóbbi időben örvendetesen a néprajzi kutatás előterébe került.

1 Ezek a vizsgálatok számos új jelenséget és összefüggést tártak fel a termelési tájak, a különféle régiók között létrejött munkamegosztás területén, s számos lényeges vonását rajzolták meg az ezek eredményeként létrejött gazdasági és kulturális kapcsolatoknak. Sajnálatos, hogy viszonylag kevés figyelem fordult eddig az Alföld és az Északi-középhegység közötti árucserekapcsolatok felé, holott meggyőződésem, hogy a mai Magyarország határain belül e terület kínálja a legmarkánsabb, s legtöbb eredménnyel kecsegtető vizsgálati lehetőséget. Rendkívül keveset tudunk Miskolc —• a Sajó-völgy és a Felvidék egyik kapujának — ÉszakMagyarország árucseréjében betöltött szerepéről — amint erre Dankó Imre felhívta a figyelmet,

2 holott a város még a XIX. században is az egyik legnagyobb vonzáskörzettel rendelkező vásáros település volt,

3 nem beszélve az átmenő forgalmáról. Miskolcnak 1696-ig két nagyvására volt: Áldozócsütörtökön és Szent Lukács napján. 1696-ban ehhez újabb két vásártartás jogát kapta meg {Szent Julianna és Sámuel napján). 1801-ben egy ötödik, december 16-i vásártartást engedélyeztek a városnak, 1838-ban az áldozócsütörtöki vásárnapot Orbán napjára helyezték át. Ezen országos sokadalmakhoz szerdánként hetivásárok járultak.

4 A piac-központú, szűk főutcájú város számára nem kis tehertételt jelentett a vásárok nyüzsgő forgataga. Igen sok forrás tanúskodik arról, hogy a város irányító testületei rendkívül sokat fáradoztak a vásárok mozgékony, áttekinthető, s biztonságos sokadalommá tétele érdekében, s ezért igen sok szabályrendeletet, rendtartást fogalmaztak meg, főleg a XIX. század során. A vásári szabályzatok kiadását csak újabb rendeletek tették kötelezővé, de már a XV. századtól találkozunk velük az ország egyes vidékein. Rendszerint figyelembe vették az elkészítés során más, környező területek tapasztalatait, s azt ötvözték a helyi sajátosságokkal.

5 Jelen írás Miskolc város vásári szabályrendeleteiből mutat be, adalékul szolgálva a múltszázadi vásárok rendtartásához. Az általunk bemutatandó legkorábbi rendtartás a XVIII—

XIX. század fordulóján keletkezhetett, datálatlan. Keltezését főleg a város topográfiai adatai igazolják.

6 Minden bizonnyal megelőzte már azonban korábbi rend-