A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 20. (1981)
VERES László: A szecesszió térhódítása Miskolcon a század elején
TÖREKVÉSEK A SZECESSZIÓ ELTERJESZTÉSÉRE MISKOLCON 155 az iparos munkájának. Többször kiemelte munkájában, hogy a termékelőállításnál fontos szempont a konstrukció, a szerkezet elsődlegessége. „... a szerkezet, a konstrukció legyen a tárgynak a dísze, a szépsége, maga a forma." Hogy ezt meg tudja valósítani az iparos, előbb rajzot kell készíteni, mert „Anélkül nem tudja a képzeletben kigondolt tárgy formáját papirosra vetni, megrögzíteni, enélkül nem képes a részleteket összeállítani", vagyis a terméket előállítani. Leszih is, mint a szecesszió terjesztésén fáradozó neves szakemberek síkra szállt a magyar stílus mellett. Ő is világosan látta, hogy a szecesszió meggyökeredésének előfeltétele az magyar motívumkinccsel való összekapcsolódása. Figyelmeztet arra, hogy a falvakban található használati eszközök nem minden esetben az ősi magyar motívumkincs közvetítői. „Az, ami igazi magyar van még itt nálunk, az már csak falun van meg. Most azonban, mikor már a civilizáció — Herman Ottó szavaival élve — friss újságokkal ostromolja a falu egyszerű, rafinériákhoz nem szokott népét, veszendőben van ez a hagyományunk is, a magyar már nem a falujából veszi a festett ládát, hanem a városból hozza a gyári «sifonyér»-t." Leszihhel ellentétben Kiss Lajos munkájában nem művészeti, hanem politikai célokat szolgált. Kiss Lajos is látta és munkájában hirdeti a modern iparművészet óriási jelentőségét, de véleménye szerint az új irányzat térhódításában az a legfontosabb, hogy az iparfejlődést szolgálja. A magyar ipar azonban még gyenge, védelemre szorul, s hogy az új művészet hatására megerősödjön, óvni kell. Mint egykor Kossuthék, Védegyletet kell létrehozni. „A magyar társadalomnak megsokszorozott buzgalommal és erőfeszítéssel magának kell hozzálátnia a magyar ipar megteremtéséhez. Ez az első nagy tanulság, amelyet az iparművészeti kiállítás alkalmából levonhatunk." Leszihnek az iparművészeti szakiskolákról alkotott véleményét — mint már korábban láttuk — a Közművelődési és Múzeumi Egyesület is osztotta. Az iparművészeti szakiskolák felállításának sürgetése azonban csak Leszih munkájának megjelenését követően erősödött fel. Balogh Bertalan az Egyesület főtitkára a következő kérést terjesztette 1904 végén a város elöljáróságához: „vájjon miből volna városunknak több haszna: abból-e, ha szabad királyi várossá leszünk, vagy abból ha a kormány a második ilyen iparművészeti iskolát városunkban állítaná fel? Mert a kormány fog ilyen iskolát fölállítani és bizony okosabb volna, ha városunk atyái ezt sürgetnék a kormánynál, nem pedig a törvényhatósági jogot, ami bármiként mérlegelem, mégiscsak hiúsági kérdés." 26 Balogh Bertalan kérése sajnos nem valósult meg. Azonban a szecesszió elterjedése, térhódítása Miskolcon így is sikerrel járt. 1904 után újabb és újabb iparművészeti kiállítások készültek Miskolcon az art nouveau jegyében. A kiállítások közül a rendszeressé váló nyomdászkiállítások váltak országos hírűvé és a szecesszió egy-egy nagy művészének miskolci bemutatkozása, mint 1921-ben Beck Ö. Fülöp éremművészeti tárlata. Az 1904-es bemutatkozás után ekkor ismerhették meg a miskolciak részletesebben a modern magyar éremművészet legkiválóbb mesterének munkásságát. 27 Beck Ö. Fülöp kiállítása azoknak a törekvéseknek az utolsó állomása volt, amelyek a szecesszió miskolci terjesztését szolgálták.
