A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 20. (1981)

VERES László: A szecesszió térhódítása Miskolcon a század elején

TÖREKVÉSEK A SZECESSZIÓ ELTERJESZTÉSÉRE MISKOLCON 153 1362 munkája került a látogatók elé.

18 A kiállítás egyik legértékesebb egysége a magyar művészeti törekvések európai párhuzamainak, kapcsolatainak érzékeltetését szolgáló anyag volt, amelyet az Iparművészeti Múzeum hozott a kiállításra. Többek között a látogatók elé kerültek Lombért, St.André de Lignereux, Tegner, Dupuis, Condray, Chaplain, Clegert, Charpantier, Plumet, Lalique, Larche, Selmersem, William Morris és Alf Wallender alkotásai. Ezeknek a művészi produktumoknak a magyar megfelelőit pedig Horti Pál, Gr óh István, Tarján Oszkár, Hibján Samu, Roger Adolf, Maróthy Rintel Géza, Teles Ede, Lóránfy Antal, Oskó Lajos, Vaszary János, Beck Ö. Fülöp, Róth Miksa és Zsolnayék munkái képviselték. Különösen bámulatba ejtette Sovánka István a kiállítás látogatóit csodálatos maratott díszű üvegeivel.

19 A kiemelkedő művészi alkotások mellett jelentős teret kaptak a kiállításon a szecesszió hatása alá került kisiparosok termékei, a különböző háziipari és anyagipari szakiskolák és az Iparművészeti Iskola növendékeinek munkái. Ezek sorában is kiemelkedtek a Dékáni Árpád vezetésével még csak néhány éve készülő kiskunhalasi csipkék. A háziipari termékek közül leginkább ezek keltették fel a látogatók figyelmét, s ezek váltották ki különösképpen a sajtó elismerését, amikor nem győzték hangsúlyozni: „Van már a magyar hölgyeknek is ékszerök, szebb az aranynál és csillogó drága kőnél: ez a halasi csipke."

20 A kiállított tárgyak jelentős része beárazottan került a látogatók elét így többek között a Vaszary János által tervezett és Kovalszky Sarolta kivitelezésében készült gobelinek és párnák 24 koronától 140 koronáig terjedő vételárral voltak kitéve. Ifj. Herpka Károly galvanoplasztikái másolatai 20—50 koronába kerültek. Sovánka István Tiffany modorában gyártott maratott díszű réteges üvegei 100 és 500 korona közötti árral kerülhettek a vásárlók tulajdonába. Mint korábban is láthattuk, a kiállítás egyik rendező szerve a Borsod-Miskolczi Közművelődési és Múzeumi Egyesület a szecesszió törekvéseinek megismertetésén túl a miskolci polgár tárgyi környezetének megváltoztatását is szerette volna szolgálni. A kiállítás megrendezése előtt felhívással fordultak a helyi iparosokhoz és a díszítőművészetekkel foglalkozó körökhöz, hogy vegyenek részt ők is a kiállításon. Mint hírül adták: Többek között még „Czélunk ezen kiállítással... az ízlés fejlesztéséhez akarunk hozzájárulni, másrészt módot és alkalmat akarunk nyújtani műiparosainknak, hogy versenyképességüket közönségünk előtt bemutassák és igazolják. Hisszük és meg vagyunk róla győződve, hogy műiparosaink a versenyt komoly igyekezettel, kellő lelkesedéssel fel bírják venni a főváros műiparosaival.

21 A felhívás sikeresnek bizonyult, mert igen sok és objektív szakemberek véleménye szerint is színvonalas miskolci műipari termék került a kiállításra, amelyeket szintén meg lehetett vásárolni. A miskolci műipari termékek közül Kőnig Izidor szilfából, matt politúrral, gőzölt bükkfabéléssel, vörösrézveretekkel, üveg és tükörbetéttel készült ebédlője, és Rózsa Sándor, Pálinkás Béla tervei nyomán készített világos diófa hálószoba garnitúrája aratott nagy sikert. Ezek alapján fogalmazták meg a következő véleményt a lokálpatrióta miskolci újságírók: „A magyar s egyben a miskolczi iparnak is diadalát hirdeti ennek a kiállításnak minden legkisebb darabja. Hirdeti azt, hogy a magyar ipar semmivel sem áll alacsonyabb fokán a fejlődésnek, mint akármelyik mívelt nyugat-európai