A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 20. (1981)

VERES László: A szecesszió térhódítása Miskolcon a század elején

150 VERES LÁSZLÓ unni kezdi a sok érzésnélküli czifraságot, alkot egy díszítő stílust, amely végtelen egyszerűségében, s abban szép, hogy azon a tárgyon, melyen alkalmazzák kellemes összhangzatba hozza a szépet, a formát s a használhatóságot. A szék például nem arra való, hogy mindenféle elcsépelt, s nem tisztán igazi művészi díszítésekkel halmozzuk el, hanem arra, hogy az ülésre kényelmes legyen, ne a rárakott dísz és czifraság adja meg a szépségét, hanem a forma." Ezt követően pedig a gépi termelés és a művészet közötti ellentmondást bemutatva a szecesszió ízlésfejlesztő szerepéről és a lakberendezésben rejlő lehetőségeiről közölt információkat. Többek között fontosnak tartja azt, hogy „Az új irány legelőször a gép ellen fordult. Az csak érzéketlen dolgokat gyárt tucat számra, az emberi kéz az a mely művészivé tehet tárgyakat. A legelőkelőbb művészek állnak a gárdába, leteszik egy időre az ecsetet, neki fognak bútorokat, mindenféle tárgyakat tervelni, amelyek az embert a minden napi életben környékezik. Rájönnek arra, hogy a szoba berendezésének, az épületnek, az eszközöknek, mindennek művészinek kell lenni, mert különben az ember folytonosan ízléstelen holmik közt töltvén életének legjava részét, lelke, ízlése is elfog satnyulni, megszokja a túlságos sok czifraságot, nem fogja tudni belátni, hogy a szépség, a művészet az egyszerűségben keresendő." Ezek a gondolatok természetesen rokon vonásokat mutatnak a szecesszió legjelentősebb magyarországi terjesztőinek gondolataival, amelyeket részben a megjelent publikációkból ismerhetett meg Leszih, részben pedig ezekkel a művészekkel, művészettörténészekkel való személyes találkozásokon, beszélgetéseken sajátíthatta el őket. A szecesszió terjesztésén fáradozó művészekkel és művészettörténészekkel szoros kapcsolatot tartott fenn Leszih. Ez a kapcsolattartás több adattal bizonyítható. Ezek közül is a legfontosabb és mindenképpen kiemelésre méltó az, hogy Leszih Andor budapesti látogatásaikor rendszeresen megfordult a miskolci születésű és országos hírű Szendrei Jánosnál. A nagytekintéjű tudós és nem utolsósorban honvédelmi minisztériumi főtanácsos estéjein szinte állandó vendégnek számított Beck Ö. Fülöp, Teles Ede, HibjánSamués Tarján Oszkár, akikkel rendszeresen találkozott és baráti kapcsolatot is kialakított Leszih.

10 Ugyanebben az időszakban a Felvidéki Vándorkiállítások előzményének tekinthető Közművelődési és Múzeumi Egyesületi képzőművészeti kiállítások rendezése során, mint Balogh Bertalan közeli munkatársa és barátja tett szert az ismeretségre Lyka Károllyal és a Nemzeti Szalon egyik irányítójával, Hock Jánossal.

n Ezek a baráti kapcsolatok ill. a beszélgetések során szerzett ismeretek befolyásolták Leszihet véleménye megfogalmazásában akkor is, amikor írásaiban a szecesszió célkitűzéseinek és a nemzeti stíluskeresésnek az összekapcsolását szorgalmazta. Erről a következőket írta: „Mire hozzánk ért az áramlat, már nem kaptuk meg tisztán, eredeti hazája London és Párizs. Míg idejutott sokat veszített eredetiségéből, üdeségéből. Ma már általános az egész világon. Nevezetes dolog, hogy az egyes nemzetek éppen sajátos nemzeti stílusuk keretében alakítják át művészetüket, nálunk még a rég vitatott magyar stílus kezd általa erősödni. Ám tévedés azok állítása, akik az új irányban fejlődő nemzeti stílusunkat egyszerűen a „szcesszió" kifejezéssel akarják letárgyalni."

12 Talán nem véletlen az, hogy Leszih Andor éppen ebben az időszakban írt újságcikket a mezőkövesdi matyó népviseletről. Elképzelhető az, hogy éppen a sze-