A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 20. (1981)

VERES László: A szecesszió térhódítása Miskolcon a század elején

TÖREKVÉSEK A SZECESSZIÓ ELTERJESZTÉSÉRE MISKOLCON 149 és a Borsodmegyei Lapokban is kifejezésre juttatták az új művészeti törekvések iránti igényüket, ill. nézetazonosságukat. A vélemények közül is kiemelkedik a következő, amely szerint „Szükséges, hogy a «modern stylus», mely oly diadalmasan szorítja háttérbe a múlt századokból reánk maradt rococco, bárok és empire stylusokat s mely ifjú XX-ik századunkban máris megadta a karakterét, nálunk is tért hódítson... A művészet legfőbb lényege az őszinteség lévén, legelőbb is az anyagot és a szerkezetet helyezte vissza jogaiba. Az anyagnak becsületes érvényre jutása és a czélnak tiszta nyilvánulása született meg a művészetnek az iparra való befolyásából."

6 Körösfőinek a modern művészetről elmondott gondolatai azonban nem voltak ismeretlenek a miskolciak előtt. A századfordulón ugyanis már létezett a városban egy olyan szellemi életet irányító és szervező csoportosulás, amely minden új törekvésre érzékenyen reagált és feladatának tartotta ezek felkarolását, terjesztését abban reménykedve, hogy ezzel is a város kulturális életének fejlődését szolgálják. Ez a csoportosulás az 1893 végén megalakult Miskolczi Közművelődési Egyesület volt, amely 1899 áprilisától már Borsod-Miskolczi Közművelődési és Múzeumi Egyesület néven folytatta munkáját.

7 Az egyesület tagsága alig néhány év múlva a nagy budapesti iparművészeti kiállítások megrendezését követően az új művészeti törekvések elkötelezett támogatóinak sorába lépett. A szecesszió miskolci terjesztésében különösen az egyesület egyik fiatal tagjának, a Közművelődési és Múzeumi Egyesület keretén belül megalakult Múzeum munkatársának, Leszih Andornak volt nagy szerepe.

8 Leszih írásaival nemcsak az egyesület tagságának véleményét adta közre, hanem az új művészeti irányzat terjesztésében elméleti munkásságával is komoly feladatot vállalt. 1903 márciusában jelent meg a Miskolczi Naplóban Új irány a művészetben c. írása.

9 Tulajdonképpen ekkor értesülhettek a miskolciak először arról, hogy „megalakult a modern iparművészet", s hogy „Természetes dolog az az emberiség fejlődésében, hogy egyes nagyobb időközökben valami véletlen esemény vagy a körülmények folytonos összejátszása folytán változás áll be, mely minden téren nagy felfordulásokat idéz elő. Ilyen volt a reneszánsz, s ilyen napjainkban az a legújabb irány, melyet most még csak a „modern" és „szecessziós" névvel tudunk nevezni." Leszih Andor írása ma már kortörténeti dokumentumnak minősül, hiszen az első olyan Miskolcon napvilágot látott írás, amely a szecesszió céljáról, mint művészeti irányzatnak a társadalmi jelentőségéről tájékoztat. Különös jelentőséget kölcsönöz ennek a dokumentumnak az is, hogy informál arról, hogyan értékelte ezt az új művészeti irányzatot a miskolci szellemi élet egyik vezetője és a szecesszió célkitűzései közül mit tartott lényegesnek, kiemelésre méltónak. Ez teszi többek között indokolta azt, hogy részletesebben idézzünk írásából. A szerző először a szecesszió létrejöttének okait és körülményeit tárta az olvasó elé: „A román, a gót, reneszánsz, rokokkó, bárok és empér stílusok minden legkisebb változatait is kimerítette már az emberi elme, hogy valami újat, meglepőt alkotson elő. Kezdtek visszatérni a régihez, hogy erőt, anyagot merítsenek a megalkotandó újhoz. Az egyiptomi falképek stilizált alakjai, egyszerű, naiv formák voltak az első alapjai az új irányzatnak. Megszületett a díszítő művészetben, a festészetben, a szobrászatban a szecesszió. Nyugatról jött az áramlat, a praktikus angol, a művészetért lelkesedő francia