A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 20. (1981)
M. KOZÁK Éva: Régészeti kutatások a szalonnai református templomban
12 M. KOZÁK ÉVA 12 márkáért 6 évre adta Tekus fia István mester fiának, Lorándnak, majd később 1319-ben pedig 10 márkáért adta Szalonna részeit Tekus fia István, István fia, Istvánnak. A templomunkra vonatkozó első okleveles adataink a pápai tizedjegyzékekben maradtak fent. A felsőborsodi esperességhez tartozott. A Szt. Margit tiszteletére szentelt egyházát említik, melynek papja 1332-ben 16, 1334-ben 15, 1335-ben 2 garas pápai tizedet fizetett. A kisebb lélekszámú plébániák közé tartozott. 18 Szalonnai Loránd és öccse István 1340-ben megegyeztek a jászói káptalan előtt Tornán élő unokaöccsükkel a családi birtokon. A Tornai ág kapta Torna várát 17 faluval, a Szalonnai ágé lett Szalonna és még 14 falu. Szalonnai Loránd halála után fia lesz Szalonna birtokosa. A családban folyó birtokpereskedések során értesülünk arról, hogy 1358-ban Padovában tanult. Igen művelt, művészetpártoló ember volt. Nevéhez fűződik a Szűz Mária tiszteletére szentelt martonyi páloskolostor alapítása. 18/A Az 1399-ből fentmaradt oklevélben Szalonnai Istvánnak és családjának birtokait rögzítették. Nemcsak a család 18 falura kiterjedő birtokait sorolja fel az oklevél, hanem az itt található épületeket is. Az övék a romos Solymoskő vára, a martonyi pálos kolostor, Szalonnán a kúria, melyet védőfallal vettek körül, a templom és a vízimalom, Szilicén egy másik udvarház és kőtemplom, Jósvafőn kőtemplom, két malom és egy hámor, Színben tornyos kőtemplom, Meszesen, Perkupán, Borsován kőtemplom és 7 faluban fatemplom. 19 A szalonnai templomon is ebben az időben végeztek átalakító munkákat, ez a megmaradt részletek stílusjegyei alapján megállapítható. Szalonnai István halálával (1402) a család szerepe egyre csökkent. A Tekus utódok Tornai családja 1406-ban kihalt. Zsigmond király nem engedte, hogy a Tekus leszármazottak: Szalonnai, Színi és Jósfafői család örökölje a nagy tornai uradalmat, és azt 1409-ben Erdegei Besenyő Pál és Berenczi Sáfár István részére ajándékozta. 20 Ezután a jelentős birtokveszteség után ért véget Szalonna virágkora. Leányágon 1477—79-ben a Nádasdiak kapnak zálogban részeket a Tekus és Színi család összes birtokain. A szalonnai birtokok egy másik része a XV. század második harmadában a csetnekiek kezére került, 21 és 1474-ben ércbányászati jogot is nyertek rá. Az Örsúr nem és Miskolc nemzetség tagjai fokozatosan elszegényedtek, elvesztették birtokaikat, és azok az új birtokos nemesség kezére kerültek. Az Ákos nembéli Bebek család már a XIII. században feltűnik Gömör megyében, ahol hatalmas birtokokat szereztek, és a XIV. századtól kezükben tartották a felvidéki bányákat. Szendrőn várat építettek, és birtokközpontjuk Pelsőcön volt. Tudomásunk van róla, hogy már 1402-ben szereztek szalonnai birtokokat. 22 A török 1544-ben Miskolcot és környékét végigpusztította, és 1554-ben a Sajó és Bódva völgyén hatolt fel pusztulást hozva a vidékre. Verancsics Antal egri püspök 1562-ben kelt leveléből tudjuk —• melyet Hruztán budai pasához írt —, hogy Zangzacchus füleki bég Szalonnát felégette, a lakosságot elpusztította. 23 A település 1582-ben 50 forint fejadót fizetett a töröknek.
