A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 20. (1981)

DOBROSSY István–KÁRPÁTI László: A Mindszenti templom építéstörténete és műtárgyai

122 DOBROSSY ISTVÁN—KÁRPÁTI LÁSZLÓ A pátens levél szerint a király „zalaházi Zalay Tamás mesternek, miskolci plébánusnak és utódainak a plébánusságban bizalmat adott, hogy a Mindszentekről nevezett és a Szentgyörgy vértanúról, valamint a Mihály arkangyalról, úgyszintén a Szent Istvánról nevezett egyházaknak, azok kápolnáinak és oltárainak vezetését jus patronátusi joggal arra alkalmas személyeknek adományozhassák."

5 Ez a dokumentum a várostörténetileg rendkívül jelentős egyházi ispotály létére és a templomocska ehhez tartozására utal. Fontos az a körülmény, hogy Mindszenten ma is áll egy barokk kori ispotály. Történeti megvizsgálása és bemutatása viszont már túlnő e tanulmány keretein. A bemutatott két dokumentum alapján feltételezhetjük, hogy a templomocska (vagy kápolna) a 15. században (valószínű, a század utolsó harmadában) épülhetett. Szerepe a tapolcai apátság épületeinek lerombolását követően, a 16. század második felében növekedett meg. Ebben kétségtelenül szerepet játszott az, hogy a reformáció gyors és nagy térhódítása ellenére is katolikus hiten maradt családok kiköltöztek Miskolcról, ill. a város akkori peremén, a mindszenti templomocska környékén telepedtek le. A kápolna 16—17. századi működésére kevés, elsősorban közvetett adat utal. Ezek közül is figyelemreméltó az, hogy Fáncsy Borbála, a diósgyőri vár és birtokai zálogbirtokosa és egyben a tapolcai apátság kegyura „elfoglalta", „elszakította" az avasi (de ekkor már protestáns kézen levő) egyháztól a kápolnát, majd ezt követően 1562-ben felújította, átépítette azt. Az átalakításokkal párhuzamosan, vagy ezt követően egy plébánost is rendelt az épülethez.

6 Miskolc egyháztörténetének egykori szakavatott kutatója, Marjalaki Kiss Lajos megállapítása szerint ez az adat a kápolna meglétére és működésére vonatkozó, azt bizonyító legutolsó hiteles dokumentum. Jegyzeteiben és nyomtatásban meg nem jelent kézirataiban, munkáiban megállapítja, hogy ez a 15. században épült kápolna a Fáncsy Borbála-féle felújítást követően nem sokkal, de legkésőbb a 16. század végén — „miután nem volt rá szükség" — megszűnt, lassan elenyészett.

7 Marjalaki Kiss ezt a megállapítását minden bizonnyal arra alapozta, hogy Fáncsy Borbála 1563-ban meghalt. Halála pedig a miskolci szűkkörű katolikusság legvégső bástyájának összeomlását jelentette. A következőkben azt vizsgáljuk meg, hogy valóban megszűnt-e a 15—16. századi kápolna, s igaz-e az a korábbi történetírói állítás, hogy Mindszenten csak az 1700-as évek elején épült új kápolna. Marjalaki Kiss feltételezése, azaz a kápolna 16. századi megszűnése mellett szól a reformáció gyors térhódítása, ill. győzelme településünkön, majd az apátság önállóságának megszüntetése és a szendrői uradalomhoz történő csatolása. E megállapítások értelmezése során nagyon lényeges az, hogy 1564ben a diósgyőri koronauradalomnak Perényi Gábor személyében olyan új zálogbirtokosa lett, aki a reformáció terjesztésének nemcsak területünkön, hanem országos vonatkozásban is kiemelkedő zászlóvivője volt.

8 Perényi sem a tapolcai apátságnak, sem a mindszenti kápolnának nemigen adhatott támogagatást. Kegyurasága és kapcsolata jobbára kimerült az apátsági javak, jövedelmek élvezetében. Ennek a kapcsolatnak érdekes állomását jelentette az 1561. év. Ekkor az apátság használhatatlanná vált tapolcai épületeiből az apát beköltözött Miskolcra, azaz Miskolcon „szerzett egy apátsági curiát". Ezt az épüle-