A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 19. (1980)

BÉRCI László: A tornaszentandrási Mária-oltár és Mária-szobor restaurálása

A TORNASZENTANDRÁSI MÁRIA-OLTÁR ÉS MÁRIA-SZOBOR RESTAURÁLÁSA BÉRCI LÁSZLÓ A középkori eredetű tornaszentandrási r. k. templom a török időkben súlyos károkat szenvedett. Az 1740-es években történt újjáépítés befejezése után kezdték az épületet berendezni. A barokk faberendezése a XVIII. sz. második harmadából származik. Főoltárát több különböző helyről származó darabból állítják össze. A Mária-mellékoltár sem a templomba készül, állítólag adományként került Szádvárról az épületbe. A hagyomány szerint a romos templom falai között felnövő fa törzséből faragták a hordozható Mária-szobrot, amelyet becses emlékként őriznek a templomban. Az említett tárgyak eredetére vonatkozó szájhagyományt azonban semmiféle írásos emlék nem erősíti meg. A diadalív bal oldalán a hajó keleti falához támaszkodva, falazott tégla stipesen állt a Mária-oltár. Szerkezete egyszerű: a menzán nyugvó predellát három volutával díszített pilaszter osztja két mezőre, alul és felül profilsor zárja. A predellára támaszkodó hátfal voltaképpen enyhe redőzetű függöny, melyet felül középen baldachin fog össze, a leomló függönyszárnyakat oldalt lebegő puttók emelik szét, látni engedve Mária megkoronázásának jelenetét. A predella közepén nyugvó posztamensen áll Mária alakja, feje fölé koronát helyez a Szentháromság, körülöttük felhők és puttófejek. A predella két szélső posztamensen Szt. Anna és Szt. Joachim 1,20 m magas szobra látható. A kellemes kompozíció plasztikai értéke erősen közepes színvonalú. Az alakok több kéztől származnak és a két felső puttófej bizonyosan később került az oltárra. Az oltárépítmény szélessége a puttókkal 220 cm, magassága a mensától 386 cm. A keskeny predella egyszerű keretszerkezet. A hátfal egymáshoz illesztett deszkákból áll és ezek összeillesztését az alsó és felső negyedben merevítő átkötés biztosítja. A függöny átforduló része rátét. A predella és a hátfal összekötését átlapolással érték el. Az összeépítést később vasszögekkel is megerősítették. Az oltár szerkezeti részei fenyőből, a szobrok és a plasztikai elemek hársfából készültek. A faanyag erősen rovarfertőzött (anobium punctaíum) volt. A fertőzés következményeként a károsodás általában közepes, de egyes elemeken (puttók, függönyszegély) a faanyag szilárdság csökkenés igen súlyos volt. A jelentősebb plasztikai hiányok, törések is, itt jelentkeztek elsősorban a vékony keresztmetszetű fa elmorzsolódása következtében. A lebegő puttókon más természetű hiányok is voltak: míg a függönycsomó mögé bújtatott kezek csonkaságát szándékosnak tekinthetjük, a baloldali puttó lábfejének megcsonkítása az oltár áthelyezésekor történhetett. Az idők folyamán lehullott, elveszett a Szentlélek galamb dicsfénykoszorúja.