A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 19. (1980)

VALTER Ilona: A tornaszentandrási r.k. templom kutatása

A TORNASZENTANDRÁSI R. K. TEMPLOM KUTATÁSA VALTER ILONA Borsod-Abaúj-Zemplén megye északi részén fekszik Tornaszentandrás község, közel ahhoz a helyhez, ahol a Bódva folyó átlépi a csehszlovák—magyar határt. A falu Szent András tiszteletére szentelt temploma festői környezetben, a folyó balpartján emelkedő dombon áll (1. kép).A templomdombot északról körülöleli a falu. Távolban a tornai hegyek látszanak a tornai várral, szemben a tornanádaskai hegyek keretezik a domb lábánál kitáruló Bódva völgyet. A Bódva völgy honfoglaláskor előtti településtörténetéről — kutatás hiányában — nagyon keveset tudunk. Anonymus úgy írja le e földet, mint ami lakott volt a magyarok bejövetele előtt. Szerinte a Diósgyőrtől északra, a Bódva folyása mellett fekvő területeket Böngér fia Bors szállta meg „.. .kiküldték erős csapat élén Böngér fiát, Borsot... hogy szemlélje meg az ország határait, továbbá gyepűakadályokkal erősítse meg egészen a Tátra hegységig .. .Bors a Boldva vize mellett várat épített — összeszedte túszul a lakosok fiait... és felállította a mezsgyéket a Tátra hegyein".

1 Borsod megye ezidőben valóban határőr megye volt. Anonymus tudósításán kívül az őrszervezet nyomai is bizonyítják ezt, pl. a két Lövő nevű falu.

2 A Bódva völgyében a honfoglaló magyarság a borsodi várnál sokkal tovább nem jutott fel, illetve nem települt meg állandóan. Az ettől északra fekvő egész terület, így a hajdani Torna megye, későbbi telepítés. E mellett bizonyít az is, hogy Torna megyének semmilyen nemzetsége nincsen, és az egész terület mint megszállatlan, gyepükön túli vidék került az uralkodó kezére. A magyarság ezt csak a XII. század folyamán szállta meg. Itt — ahogyan a víznevek és a helynevek tanúsítják — jelentős szláv lakosságra talált. Ennek a szlávságnak a XII. századnál korábbinak kell lennie, már a XI. században, (vagy talán még korábban) feltételezhetjük jelenlétüket.

3 Régészetileg, történetileg kimutatott tény, hogy a XI—

XII. században vastermelés folyt ezen a vidéken. Az „észak-borsodinak" nevezett vasvidék a Sajó középső — a Rima és a Bódva torkolata közé eső — szakaszának két oldalán terült el. A rudabánya—tornaszentandrási érces vonulat vasérceit kohósítot1. A magyarok elődeiről és a honfoglalásról. Szerk. Györffy György, Bp., 1958. 110—11. 2. Györffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. Bp., 1963. 736. 3. Kniezsa István: Magyarország népei a XI. században. Szent István Emlékkönyv. II. Bp., 1938. 380—81.,409.