A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 19. (1980)

PALÁDI-KOVÁCS Attila: Gazdasági épületek Észak-Borsodban és Gömörben. A rakodó

GAZDASÁGI ÉPÜLETEK ÉSZAK-BORSODBAN ÉS GÖMÖRBEN. A RAKODÓ 211 volt, csak rakodójuk. A nagygazdáknak viszont akkora csűrjeik voltak, hogy különálló szénarakodókra már nem volt szükségük. Ugyanakkor a középbirtokos parasztság kisebb méretű csűröket és lábakon álló szénarakodókat is épített magának.

6 A rakodó tulajdonképpen a „lábas pajta" táji változata, azaz a csűrtől kisebb, rendszerint egyosztatú, faoszlopokra épített tető. Legtöbbször falazat nélkül építik. Ez a kifejezetten szénatárolásra szolgáló építmény elterjedt egész Észak-Borsodban, de megszokott látvány a dél-gömöri és az abaúj-tornai magyar parasztság falvaiban is. Hevesben, a Borsodnádasd—Eger vonaltól nyugatra nem látható. Csak távolabb, Nógrádban ismeretes hasonló épület. Rimócon 1893-ban a pajta mellett gyakori volt a különálló szénarakodó épület.

7 Az Ipoly mentén — Endrefalván és Ludányhalásziban — a pajtán kívül használatos egy lábakon nyugvó tető, amit állásnak neveznek. A 4—6 oszlopra állított nyeregtetők alatt kizárólag szénát tároltak. Régebben majdnem minden háznál volt egy-egy ilyen szénatároló. Alkalmasak voltak akár tíz kocsirakomány elhelyezésére is.

8 Kelet felé haladva a rakodónak nevezett szénatároló épület a Hernád völgyéig követhető. A Zempléni-hegység jellegzetes épülete, a sopa vagy sopp nemcsak nevében különbözik a rakodótól, hanem formájában is.

9 A zempléni soppok általában magasabbak, szigorúbban négyzet-alaprajzúak. A sopp fedele gyakran gúlaalakú, ezzel szemben a rakodón szinte kizárólagos a nyeregtető. A Hernád völgyében, Ináncson a csűri és a rakodót — mindkettő az udvar végében áll — megkülönböztetik egymástól. A rakodónak oldalfala nincsen, csak teteje. Vajkai Aurél szerint a szénarakodót Fancsalban színnek, Nagyidán színkének nevezik.

10 Színke néven említi Meszesről Gunda Béla.

11 Magam a Hernádtól nyugatra elterülő vidéken a sopka, a szín és a színke szónak csak a ,fás szín' jelentését találtam meg. A Sajó—Hernád közti terület törzsökös magyar falvaiban a sopka, sopa szó ismeretlen. Kizárólag olyan falvakban található meg, amelyeknek korábbi kárpátukrán vagy szlovák lakossága az idők folyamán elmagyarosodott. A szó ,szénatároló épület' jelentése ezekben a falvakban ismeretlen, a tűzifa és a szekér tárolására szolgáló szerény építményt jelölik vele. Ugyanazon falvakban (Kány, Viszló, Abaújlak, Gadna, Irota, Mucsony, Sajópálfalva) a szénát vagy a szabadban, vagy csűrben, esetleg rakodónak nevezett épületben tárolják, akárcsak a vidék régi magyar falvaiban.

12 Megállapítható tehát, hogy az épület elnevezése a Sajó és a Hernád közötti területen egységesen rakodó, s látni fogjuk, hogy a gömöri magyarság is ezzel a szóval nevezi meg szénatároló épületeit. Gunda Béla a rakodók elhelyezését és formáját vizsgálva eltéréseket figyelt meg Észak-Borsod kisebb tájai és paraszti üzemtípusai között. „Tehetősebb 6. Selmeczi Kovács i. m. 26—28. 7. Pápai Károly: A palóc faház. Ethn., IV. Bp., 1893. 31. 8. S. gy. 1970. Adatközlők: Oravetz József, 1895, Ludányhalászi; Deák Béláné, 1913, Endrefalva. 9. Balassa Iván: Földművelés a Hegyközben. Bp., 1964. 162—163. 10. Vajkai-Wagenhuber Aurél: Adatok az Alsó-Hernád-völgye és az abaúji Cserehát népi építkezéséhez. NÉ., XXIX. Bp., 1937. 272. 11. Gunda Béla: Népi mezőgazdálkodás a Boldva völgyében. NÉ., XXIX. Bp., 1937. 49. 12. Paládi-Kovács Attila: A magyar parasztság rétgazdálkodása. Bp., 1979. 445.