A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 19. (1980)
GÁDOR Judit – NOVÁKI Gyula: Az abaújvári földvár sánca
AZ ABAÜJVÁRI FÖLDVÁR SÁNCA . 59 r „/4" 0.1 2 I l/T) 20. A:e/>. A sánc alatti császárkori kultúrréteg gödrei részben 93 cm, átmérőjét és eredeti mélységét azonban nem ismerjük, mert átnyúlt a fel nem tárt területbe. Ennek szürke, meszes, kevert talajú feltöltésében paticsdarabok, faszéndarabkák és császárkori cserepek voltak. A szintén szabálytalan F gödör mélysége 46 cm, 50x30 cm átmérőjű, csak paticsdarabok voltak benne. A gödrök közül a kis méretűek talán cölöplyukak voltak, de a feltárt terület itt már annyira összeszűkült, hogy értékelésükre nincs lehetőség. Ez a kultúrréteg folytatódik a vár belső területe felé is. Itt azonban nem volt lehetőségünk az érintetlen talajig leásni, a 16. métertől ennek csak a felső részét tártuk fel kb. 30 cm mélységig. Ezzel legalább a sánc építését közvetlenül megelőző felszínt itt is sikerült megismerni, amely vízszintesen folytatódik a vár belseje felé. A sánc legkésőbbi korszaka. Ahogyan a sánc és a megelőző korszak jól elválasztható volt, ugyanígy a sánc legkésőbbi periódusának is megtaláltuk a nyomait. A belső lejtőn a 9. métertől kezdődően húzódik végig a legfelső, jól elkülöníthető kavicsos, szürke réteg, 100—200 cm vastagságban, amely tovább folytatódik a vár belső területén is. E réteg alján, a 9—10. m között, a felszín alatt átlag 140 cm-re egy 60—80 cm átmérőjű, szabálytalan alakú, vörösre kiégett tapasztás került elő, körülötte 130 cm-es sugarú körben faszéndarabkákkal. Ugyanennek a rétegnek az alján, de már majdnem a sánclejtő végén, a 14—16. m között, a felszín alatt 100—110 cm-re, ismét egy vörösre égett agyagréteg és faszenes sáv mutatkozott a metszetben. Egy kb. 250 cm-es átmérőjű felületen a sánc északi metszetét elbontottuk. Itt sok nagyobb méretű terméskő hevert rendszertelenül. Alattuk kisebb-nagyobb szakaszokon — egykor feltehetően összefüggően — tapasztott felület volt, melyen egymáson össze-vissza, máglyarakásszerűen fekvő megszenesedett gerendacsonkok voltak. Közöttük, a vörösre átégett tapasztáson összetört Árpád-kori cserépedények darabjai kerültek elő (V. tábla 1—4, 6—7.). Ezekből az egyik összeragasztható cserépfazék (21. kép) volt. Ugyanezen a felületen több vastárgy ( VI. tábla 1—6.) és vesszőlenyomatos vörösre égett paticsdarabok (V. tábla 5.) is voltak. A köves réteg és az alatta húzódó tapasztás nyomai a sáncátvágás egész szélességében mutatkoztak a 14—16. m közötti szakaszon.
